A szoci verőember

A játszótéri pitbullként ismert Keller, Újhelyi, az illegális komcsi reinkarnációja és Juhász Gábor, a pásztói Clint Eastwood után, a nagy szocialista castingnak köszönhetően itt van a baloldal új street fightere, a népszerű Zuschlag Jani, aki odacsap.

Vakok vagyunk. Na jó, az talán mégsem, de valami egészen bizonyosan nincs rendben velünk, hogy oly sokáig nem vettük észre a Magyar Szocialista Párt második vonalában duzzadó erőt. Mert tudtuk akár csak fél évvel ezelőtt is, hogy ki az a Zuschlag János? Dehogy tudtuk. Csak éltük a tudatlan jobboldaliak önfeledten boldog életét; falra másztunk Lendvai Ildikótól, elhűlve figyeltük Horn Gyula túl késő délután rögzített interjúit, ámultunk Medgyessy Péter nagyon nagy ívein, megijedtünk Kovács Lászlótól, ahelyett, hogy vigyázó tekintetünket az igazán értékes szocialista politikusokra vetettük volna. Mert fecseg a felszín, hallgat a mély. Illetve most már az is fecseg.

Úgy képzelem, hogy az MSZP vezetőinek hosszas vajúdás után – és valószínűleg a külhoni kampányszakértők tréningjeinek köszönhetően – sikerült rádöbbenniük: a baloldali politizálás seregnyi olyan ügyet termel, amely leginkább a fejleményeket a nyilvánosság elé hurcoló politikusra, mint sem a közéleti végbélsárral megdobálni kívánt ellenfélre nézve kínos. Igen ám, de az ostoba ügy is ügy, a lényeg, hogy minél többször hangozzék el egyazon szövegben a veszélyben a demokrácia jelszó, és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség neve. A baloldali választók ugyanis előszeretettel aggódnak a kizárólag jobboldalról fenyegetett demokráciáért, olyannyira, hogy többségük se perc alatt betiltaná valamennyi ellenzéki szerveződést. Ebbéli aggodalmaikban az sem zavarja őket, hogy a demokrácia legújabb szocialista értelmezése szerint, rossz törvény alkotása esetény az alkotmányt kell a szocialista logikához igazítani. (A témában ajánlott olvasmány a Magyar ATV közéleti műsorai alatt futó sms üzenetközvetítő.)

Megvan tehát a párt kommunikációjának Achilles-sarka, az a szint, ahova még egy élvonalbeli szocialista sem süllyed le, a feladatot azonban meg kell oldani, nehogy már a végén még megtisztuljon a közélet.

No de ki legyen az új Keller László? Esetleg maga Keller László, aki szükség esetén bármilyen emberi építményről kimutatja, hogy száz százalékos tisztaságú savból készült? Vagy Újhelyi István, akinek médiapolitikusi pályafutását olyan közszolgálati műsorok szegélyezik, mint a Dáridó, és a T-akták? Nem, ide új arc kell. Olyan egyéniség, mint a jó tanuló, jó sportoló tiszta udvar, rendes ház Arató Gergely, vagy a 21 esztendős korában az “énnekem annyi fontos gondolatom van” pózba dermedt Zuschlag János.

“Kérjük, hogy Orbán Viktor nyilatkozzon arról, hogy hány hamis aláírás, hány törvénytelen választói adatnak a begyűjtése történt az elmúlt hat-hét folyamán” – mondta Zuschlag János fontos emberré válásának első mozzanataként, és lássuk be, a szocialisták oly sokszor kudarcot vallott káderpolitikája kivételesen tökéletesnek bizonyult. Ezért aztán jobb, ha fölkészülünk rá, hogy Zuschlag János június 13-ig még jó pár fejtörővel lepi meg az országot. Legújabb, vasárnapi feljelentősdijéből például megtudhattuk, hogy az államadósság halmozódását bemutató csekkek miatt a fiatal szocialista aktivisták megszállták több budapesti kerület, illetve vidéki település területileg illetékes hatóságát, valamint a polgármesteri hivatalok szabálysértési osztályait.

Áldozatokról és anyagi kárról nem érkezett jelentés.