Háborús bűnök: panaszt tett a Deport’56 az ORFK ellen

Az '56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-'56) panasszal élt az ORFK Bűnügyi Főigazgatósága Vizsgálati Főosztályának azon határozata ellen, amely megszüntette az eljárást Nagy Imre és társainak Romániába történő deportálása miatt indított nyomozás ügyében – olvasható a szervezet nyilatkozatában.

Nagy Imréék deportálásával kapcsolatban először bűncselekmény hiányára hivatkozással szüntették meg a nyomozást, azzal az indokolással, hogy nem deportálás, hanem internálás történt, ami a – IV. Genfi Egyezmény 42. cikke értelmében nem volt jogsértő. Ehhez képest a mostani megszüntető határozat előrelépést jelent, hiszen nem bűncselekmény hiányára, hanem az elkövetők halálára hivatkozással szüntették meg a nyomozást, azzal az indokolással, hogy az elkövetéssel gyanúsítható Kádár János és Münnich Ferenc már nem él.

A DEPORT-'56 szerint azonban a határozat ennek ellenére több vonatkozásban törvénysértő. Például, sem a rendelkező részben, sem az indokolásban nem mondja ki nyíltan, hogy háborús bűntettről van szó, sőt azt mindvégig tapintatosan kerüli. Holott Nagy Imréék jogellenes elhurcolása, aljas indokból elkövetett, és jelentős érdeksérelmet okozó személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntettnek minősül – állapítja meg a közlemény.

A határozat továbbra is tévesen minősíti Nagy Imréék elhurcolását internálásnak, mert valójában deportálás történt, ami a genfi jog szerint háborús bűntett. Továbbá, Kádár János és Münnich Ferenc nem kizárólagos elkövetői voltak a deportálásokkal elkövetett háborús bűntettnek, hanem mások is részt vettek abban, ezért az ő haláluk miatt csak velük szemben lehetett volna megszüntetni a nyomozást, egyébként azonban nem. A Genfi Egyezmény szerint mindegyik Szerződő fél köteles felkutatni azokat a személyeket, akiket súlyos jogsértések elkövetésével, vagy azok elkövetésére utasítás adásával gyanúsítanak, és köteles e személyeket tekintet nélkül állampolgárságukra saját bíróság elé állítani.

A nyomozás nem állhat meg a magyar határnál, és nem csak a magyar elkövetőket kell felderíteni. A Nagy Imre per vonatkozásában a határozat tévesen említi, hogy Nagy Imréék 1957. április 14-i hazaszállításuk után úgymond „már nem tartoztak a Genfi Egyezmény hatálya alá, mivel kikerültek a megszálló idegen Hatalom hatalma alól.”

A genfi jog fogalomrendszerében ugyanis nem csak azok minősülnek védett személynek, akiket a megszálló hatalom kifejezetten fogva tart, hanem a megszállott területen élő polgári lakosság egésze. Ha Nagy Imréék 1957. április 14-én szabadlábon jöttek volna haza, a genfi jog védelme ugyanúgy kiterjedt volna rájuk, mint a polgári lakosság többi tagjára. Ezt a státuszukat nem vesztették el azáltal, hogy törtvénytelen fogva tartásukat most már a magyar hatóságok folytatták. Ennek következtében, a Nagy Imre per sem közönséges bűncselekmény, hanem háborús bűntett.

Mindent összevetve, a DEPORT-'56 eredménynek tekinti, hogy végre napirendre került az 1956-os deportálások jogi megítélése. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a genfi jog helyes értelmezéséhez nélkülözhetetlen több ezer oldalas „Kommentár” magyar nyelven nem hozzáférhető, és feltehetően ez magyarázza a hatóságoknak azon téves eszmefuttatásait, amelyek a sortűzperek kapcsán éppúgy tetten érhetők voltak, mint most, a deportálásokkal kapcsolatos eljárás esetében. Egyébként a Genfi Egyezményt aláíró Magas Szerződő Felek – így Magyarország is – kötelezettséget vállaltak az Egyezmény szövegének saját országukban mind béke, mind háború idején a lehető legszélesebb körben való terjesztésére, nevezetesen, hogy tanulmányozását beiktatják a katonai, és ha lehetséges, a polgári oktatási tervbe.

Jellemző, hogy az 1949. augusztus 12-én kelt Genfi Egyezmény teljes szövege csak 2000. november 16-án jelent meg a Magyar Közlönyben, éppen a DEPORT-'56 sürgetésére. A DEPORT-'56 úgy véli, hogy az Egyezmény szövegét értelmező „Kommentár” magyarra fordítása sem mellőzhető.