A világ Cserni bíró után

Szamizdatos időket élünk. Jegyzetírónk betiltott írását most stencilgépen sokszorosítjuk a pincében, és titkos összejöveteleken osztogatjuk. Délelőtt kihallgatásokra, délután bírósági perekre járunk, és csak fülkéből telefonálunk. Lassan már nosztalgiával gondolunk a rendszerváltás előtti időkre.

Történelmi időket élünk. És sokan még csak észre sem veszik. Persze mindig is gyanítottam, hogy az úgynevezett “történelmi idő” tulajdonképpen átlagos hétköznapok láncolata, amelyről kizárólag utólag derül ki, hogy ott fordult meg a világ kereke. A meggyőződésemet csak erősítette az 1999/2000-es évezredváltó szilveszteri mulatság, amely minden igyekezetem dacára (vagy tán épp azért), abszolút átlagos másnaposságba torkollott.
De most más a helyzet. Új szelek fúddogálnak, igaz, egyelőre még csak a bíróságok márványoszlopokkal kies folyosóin, és bizonyos Cserni János tárgyalótermében.

S itt mindjárt le kell szögeznem, hogy személy szerint hálás vagyok Cserni bíró úrnak. Kicsinyt ugyanis mindig irigykedve olvastam a kommunista diktatúra ellenállóiról, meg a szamizdatos idők sokszorosítómasináiról, vagy a sorok közé rejtett üzenetekkel lépre csalt cenzorokról szóló históriákat, amelyekből életkori sajátosságok okán teljes mértékben kimaradtam. Csakhogy fölösleges volt az elszalasztott lehetőségek miatti savanykodás, mivel most, közel másfél évtizeddel a Magyar Köztársaság kikiáltását követően, valamennyi ellenzéki újságíró a napi gyakorlatban élheti át a rendszerváltós izgalmakat.

Apró szépséghiba, hogy egyáltalán nem ilyen lovat akartunk. Mert emelje föl a kezét, akinek például 1998-2002 között (amikor a demokráciát olyan nagy veszély fenyegette – copyright MSZP) akár csak egyetlen egyszer is eszébe jutott, hogy már közel az idő, midőn nem a tüntetőknek beintő miniszterelnöknek, hanem a hüvelykujjazást bemutató televíziós csatornáknak kell retorzióra számítaniuk. Itt tartunk: a Hír TV lett a bűnbak, amiért közzé merte tenni azt a közérdekű információt, miszerint Medgyessy Péter modortalan alak.

Mindeközben az újságíróknak pedig azon kell gondolkodniuk, hogy bizonyítékok ide, bizonyítékok oda, leleplezzenek-e még valaha is valakit. Hiszen a lecke egyértelmű: nem az igazság, hanem a tényállás a fontos. Vagyis lehet XY nemhogy kis hazánk, de az egész Európai Unió dokumentáltan legnagyobb szélhámosa, ezen megállapítás közlése egyet jelenthet a letöltendő szabadságvesztés felé tett kezdő lépéssel.

Hát így élünk mi, ellenzéki zsurnaliszták az új kor hajnalán, Cserni után 1-ben. Ha két esztendő múlva, 2006-ban (Cse. u. 3.) a parlamenti választásokon nyer a polgári oldal, az is csak arra lesz elegendő, hogy ne köpjenek le minket az utcán – mondta a minap az egyik kolléga a szerkesztőség folyosóján. De nem árulom el, hogy kitől származik az idézet, mert a végén még bepereli valaki. Csak úgy, próbaképpen.