Dalok és perek

A pereskedés csak rövidtávú megoldás lehet az illegális zeneletöltések kapcsán. A lemezcégeknek nyitniuk kellene az internet felé, és legális formába terelni a dalok letöltését. A zeneiparnak így az internet a jövője, ellenkező esetben a végzete lehet.

A múlt szerdai termés az internet és a popcsillagok háborúja frontján: az Apple megünnepelhette az iTunes első születésnapját (az iTunes a legnagyobb olyan internetes üzlet, ahonnan térítés ellenében legálisan lehet letölteni zenei anyagokat). A Recording Industry Association of America (Amerikai Lemezcégek Egyesülete) ugyanakkor újabb 477 személyt perelt be a szerzői jogok megsértéséért, ezúttal az egyetemi hallgatókat véve célba – jelenti a Newsweek tudósítója.

A pereskedés még az RIAA szerint is csak rövidtávú megoldást jelenthet abban a harcban, melyet azon, amúgy törvénytisztelő állampolgárok ellen folytatnak, akik a Kazaa-n néhány millió másik, nem kevésbé törvénytisztelő állampolgárral zenei anyagokat cserélgetnek. Hosszú távon az lenne a megoldás, ha a lemezcégek hajlandóak lennének nyitni az internet felé, és valamilyen legális formába terelni a dalok letöltését. A zeneipar azonban a mai napig nem hajlandó elfogadni azt, hogyha az internet nem a jövője, akkor a végzete lesz.

Az iTunes az első évében 70 millió dalt adott el. Az iTunes kombinációja egy rendkívül népszerű Apple termékkel, az iPod mp3 lejátszóval, az Apple kezére jutatta a „letöltés- ipar” több mint felét. A cég tovább szeretné fejleszteni az iTunes rendszert, többek között egy 700 000 dalt tartalmazó adatbázissal.

Eddig a pozitívumok. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy a legális letöltések az eladásoknak alig két százalékát teszik ki, ami ugyan szép eredmény egy gyermekcipőben járó ágazattól, de eltörpül a milliárdnyi illegális letöltéssel szemben. Az illegális letöltés népszerűsége jelenti az igazi konkurenciát az olyan cégeknek, mint az iTunes, a WalMart, vagy a Real Networks (a Sony erre a hónapra tervezi csatlakozását). A cégek megpróbálják felvenni a versenyt az „ingyenzenével”, és szórakoztató online programokat, tisztességes árakat, kiváló minőségű file-okat kínálnak. Amíg azonban a lemezgyártók nem sorakoznak fel mögéjük, ez a küzdelem esélytelennek tűnik.

A kulcskérdés természetesen az ár. Az Apple 99 centért kínál egy dalt, a teljes albumok átlagos ára 9,99 dollár körül van. Egyes népszerű albumok ára ugyanakkor megmagyarázhatatlanul magas. Egy példa: Sheryl Crow 2003-as legnagyobb sikerei 15,84 dollárt kóstálnak az iTunes katalógusában, ráadásul egy dal hiányzik is az albumról. Ugyanez a gyűjtemény (természetesen a hiányzó számmal együtt) CD-n 9,99 dollárért megvehető az Amazontól. A dolog iróniája, hogy Sheryl Crow az egyik élharcosa az internetes dalletöltés legalizálásának.

Ez természetesen így nem működik, az online áraknak sokkal alacsonyabbnak kell(ene) lenniük, mint a CD-k esetében, ahol az árak magukban foglalják az előállítás, szállítás költségeit is. Az alacsony árért kompenzál a nagy forgalom. Szupersztárok albumai esetében nem az a cél, hogy százezer embert megpróbáljunk rávenni, hogy töltse le őket és fizessen 13 dollárt, hanem egymilliót kell meggyőzni róla, hogy megéri nekik letölteni egy albumot mondjuk öt dollárért.

Egy másik problémakört képvisel a digitális jogvédelem. A legálisan letöltött anyagokba egy védelmi rendszer kerül, mely megelőzi a szabálytalan használatot – igen ám, de gyakran előfordul, hogy bizonyos védelmi rendszerrel ellátott dalokat csak bizonyos lejátszókkal lehet megnyitni. A vevőnek nem érdeke olyan dalokat letölteni – pénzért! – melyeket például csak a nagyszobájában hallgathat meg, de a kocsijában már nem. Az iTunesról letöltött dalokat például csak az iPoddal lehet lejátszani, mert az Apple nem hajlandó eladni vetélytársainak a védelmi rendszerét. Bármennyire is furcsa, ezt a kompatibilitás problémát a gyártóknak és forgalmazóknak eszük ágában nincs kiküszöbölni.

Nyilvánvaló, hogy a zeneipar olyan irányban fog elmozdulni, ahol tucatnyi új módszer kínálkozik a pénzcsinálásra. Ezt az irányt jelölik ki az iTuneshoz hasonló online áruházak, vagy az előfizetéses szolgáltatások, mint a Rhapsody. A fejlődés útja ez, és nem az egyetemi hallgatók beperelése. A jövő zenéjére azonban a lemezgyártók egyelőre nem tudnak táncolni.

Forrás: Newsweek