Szibériában már a cári időkben működtek lágerek. Később a büntetés-végrehajtó intézeteket hatalomra jutásuk után megörökölték a bolsevikok. A bv-intézetek azonban csak az 1930-as években tértek át a „nagyipari üzemmódra”: 1938-ban, amikor az orosz titkosszolgálat, az NKVD a szovjetellenes elemekkel folytatott harc ürügyén végezte tisztogatásait, a lágerekben már közel kétmillió rab sínylődött.
Az abszolút „rekordot” 1950-ben, a sztálini éra utolsó időszakában állították fel, amikor két és félmillió lakosa volt a Gulágnak – olvasható a NEWS.ru orosz nyelvű hírpotálon.
Nem tudjuk, hogy pontosan hányan vesztették életüket a sztálini véres terror következtében. A hivatalos szovjet statisztikák szerint a lágerekben évi 3 százalék volt a halálozási ráta, 1937-38-ban pedig 5 százalékra növekedett. A guláglakók létszáma csak Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után csökkent.
Némely láger már tíz éve látogatható, de a létesítmények kevés látogatót vonzanak. Ennek ellenére a krasznojárszki utazási iroda, amely vállalkozását az érdeklődés várható növekedésére alapozza, optimista: a térségben a tragikus múlt számos emléke maradt fenn, azonban az elhagyatott barakkok, félbemaradt vasutak mellett sokkal nagyobb vonzerő lehet a szibériai természet egyedülálló szépsége. (MTV)
Brüsszel háborús tervei megbuktak: magyar diplomáciai siker a csúcson – napi összefoglaló














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!