Pálffy Oktatási Stúdió

Pálffy István, az MTV egyik arca megdolgozik 2,4 milliós fizetéséért: gyorstalpaló tudósítói tanfolyamot tart kollégáinak a Híradó élő adásában, és könnyfakasztóan konferálja föl a levágott körmű cirkuszi tigris sanyarú sorsáról szóló tudósítást. Mindez jegyzetírónkat is meghatotta.

Uborkaszezonban elszaporodnak a kétfejű csecsemők. Egyszer valaki valahol (valami amerikai lehetett) kitalálta, hogy a modern háztartások élete elképzelhetetlen zaftos borzalmak nélkül, s mivel az ötletet a bulvármédia egységesen követendőnek ítélte, mások halála, avagy kínszenvedése életünk szerves részévé vált.

Bolygónk átellenső oldalán árokba borult a turistabusz, de oly szerencsétlenül, hogy a leghátul ülő nyolc éves kislány keze tőből kiszakadt. Fotó van? Közeli? Akkor címlap. Kaliforniában kéménybe szorult egy csecsemő, de a szülei csak tavasszal vették észre a balesetet. A korom miatt kicsit ugyan sötét a felvétel, de majd alámondjuk, hogy az édesapa tíz körme véresre foszladozott, mire az elszenesedett tetemet saját kezével kikaparta a téglák közül.
Hát valahogyan így lehetséges az, hogy míg az emberiség többségének fogalma sincs róla, merre is található Magyarország, addig mi az utolsó tokiói koccanásos baleset legapróbb részleteiről is naprakész információkkal rendelkezünk.

Egyvalamit azonban el kell ismerni: még a bulvármédiában is föllelhető valamiféle nemzeti érzéscsíra, mert nincs az a külhoni gusztustalanság, amely az előkelő címlapos, netalán vezető videoanyagnak járó helyekről ki bírná szorítani a honi katasztrófákat. Csak a nagy számok törvénye alapján ezekből kevesebb akad. Érthető tehát, ha a nyári szabadságolások idején bekövetkező Balaton-parti német turisták tömegszerencsétlensége, illetve a fél hegyoldalt lángokba borító raktárrobbanás eredményeként az antisajtó erjedésnek indul, s a legelképesztőbb produktumokkal böffenti tele a nyilvánosságot.

Persze az igénytelenedés ellen viszonylag könnyedén lehet küzdeni, ugye nem kapcsolok oda, nem veszem meg, nem bámulom a metrón, csakhogy a jó ízlést mostanság a legváratlanabb helyekről éri támadás. Többek között a közpénzből finanszírozott közszolgálati Magyar Televízióból.
A törökbálinti robbanás szörnyűségeit például a Pálffy István megasztárújságíró és a helyszínre küldött noname kolléganőjének kettőse süllyesztette komédiává. A hölgy először a megyei rendőrkapitányt kapta mikrofonvégre. A zaklatott társalgás leglélekemelőbb pillanata az volt, amikor az MTV tudósítója a következő kérdéssel állt elő: Lehetséges, hogy a petárdákat most már a tűzoltók robbantják föl? (Hát persze, sőt, tulajdonképpen az egész lőpormizériát a tűzoltók kezdték, mert az utóbbi időben kizárólag az árvizekkel kapcsolatban kerültek képernyőre, s ez sokat ártott az imídzsüknek.)

Aztán a kollegina elmagyarázta a rendőrkapitánynak, hogy a területet a hatóság lezárta (a kapitány érhető módon nem lepődött meg), ezért a stáb csak egy teherautóra fellopózva tudott beszökni, hogy engedély nélkül forgasson az események helyszínén.

Miután a közszolgálati riporterhölgy ilyen szépen megalapozta a nézők agyvérzését, Pálffy István vette át a szót, s mert elégedetlen volt a produkcióval, lépésről-lépésre lediktálta, milyen irányban is kellene folytatódnia a tényfeltárásnak. Nagyon tanulságos volt a televíziózásról szóló kétperces gyorstalpaló, bár Pálffy István azt például nem magyarázta el, hogy egy halálos áldozatokkal is járó szerencsétlenség helyszínéről nem illik fejtetőre tolt napszemüveggel bejelentkezni. Persze azt sem, hogy az ilyesféle fejtágítóknak még véletlenül sem a főműsoridőben sugárzott Híradóban van a helyük.

De ha már tragédiáknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a Magyar Televízió vezetői több száz fős létszámcsökkentést terveznek a közeljövőben. Így hirtelen két munkatársat máris tudnék javasolni.