Fridi bácsi meséi Beszlanról

Arról volt szó, hogy Friderikusz küldi a vágatlan kazettát az ORTT-nek, aztán felmond, és nem kell többet értekezni A szólás szabadsága kiegyensúlyozatlanságáról, de maradt. Ráadásul most már nemcsak A hét, hanem a Panoráma „helyett” is készíti bulvárműsorait. Most azonban nem a pártossággal van baj, hanem a minőséggel.

Adva van egy tévés személyiség – az egyszerűség kedvéért hívjuk őt Friderikusz Sándornak –, akinek már az sem állt valami jól, hogy a showmanből megpróbálta átképezni magát belpolitikai újságíróvá, az meg pláne, hogy most külpolitikai tudósító akar lenni. Annyi kiváló Gyurcsány és Demszky életműinterjú után A szólás szabadsága műsorvezetője ugyanis szakmai gyakorlata keretében Beszlanba utazott – feltehetően abból a pénzből, amelyet „takarékossági” intézkedések címén az MTV vezetése elvont a Friderikusznál jóval tehetségesebb riporterekből álló külpolitikai szerkesztőségtől. Az útra legjobb Armani öltönyeit is magával vivő showman működése azonban olyan volt, mintha a leggyengébb napjaira emlékeztető Frei Tamás parodizálta volna Chrudinák Alajost. Az MTV újdonsült „oknyomozó riportere” úgy állt és beszélt a beszlani iskola egyik felrobbantott tantermében, mintha egy külvárosi csőtörésről tudósítana. A film miszlikbe volt vágva, hogy Friderikusz sűrűn látszódjon – ezt nyilván a ruháját forgalmazó cég kérte –, a tolmácsot viszont még véletlenül se lehessen hallani, mert az nyilván presztízsveszteség a riporternek. A szétaprózást és Friderikusz állandó szereplési vágyát még azzal is tetézték a szerkesztők, hogy hárompercenként a showman stúdióban felvett közhelyes monológját is meg kellett hallgatni. Mindez nemhogy a drámai hatást nem fokozta, de inkább olyan volt, mintha Fridi bácsi mesét mondana a beszlani túszdrámáról. Mert őszintén szólva, a „gyász”, „pokol”, „tragédia” szavak variálása nem különösebben megdöbbentő, főként, ha szakmai felkészültség híján az egész hiteltelen. És ha már a drámai hatásnál tartunk, kicsit kínosan veszi ki magát, hogy a riport alatt végig a stáb egyik tagjának kedvenc chill out lemezét kellett hallgatni, mert a zenei szerkesztőt ledöntötte lábáról az influenza. Ez az amatörizmus azért is furcsa, mert Friderikuszról az a hír járja, hogy a munkában rendkívül igényes, sőt okulásul nagyon sok külföldi tévécsatornát néz. Ha mondjuk előfizetett a helyi kábelszolgáltatója által kínált családi csomagra, akkor nyilván fogható nála a BBC is. Biztosan észrevette, hogy a brit közszolgálatin például nem dolgoznak olyan operatőrök, akik nem szívesen koszolják össze a nadrágjukat a forgatáson. (Filmjét ugyanis csak a külföldi archív anyagok dobták fel, a stand-upjai hosszúak és semmitmondóak voltak, ráadásul a túl sok fix vágókép miatt olyan volt a riport, mint egy diavetítés.)
Persze megjósolható, hogy ennek ellenére A szólás szabadsága műsorvezetője kap majd valamilyen díjat egy barátaiból álló kuratóriumtól az Év legmegrázóbb riportfilmje kategóriában, amelyet majd Lendvai Ildikó ad át a költségvetési alamizsna kíséretében azzal a kikötéssel, hogy a Nedzsefről szóló riportfilmet Tornóczky Anita vagy Dévényi Tibor készítse.