Szotyori festészete az 1980-as évek első felében bontakozik ki, azokban az esztendőkben, amikor befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Ez az etap az új festészet elterjedésének időszaka hazánkban. A művészek közül sokan – többek között az avantgárd második nemzedékének számos képviselője, Bak Imre, Nádler István, valamint az akkor a főiskoláról kirajzó fiatalok, Bullás József, Mazzag István, Sebestyén Zoltán és társaik – olasz és német példák hatására oldottan-érzékenyen nagyméretű, színes kompozíciókat kezdtek el festeni.
Szotyory Lászlót ezzel szemben nem befolyásolták az egyetemes áramlatok, nem akart mindenáron naprakész lenni. A saját maga kialakította színes-érzékletes-friss festészetet műveli. Kifejezésmódja művészetünk impresszionisztikus hagyományaiból táplálkozik, de ábrázolásmódja nem színhangulatokra építő plen air festészet, hanem tárgyiasabb, áttételesebb figurális alkotásmód, amelynek tematikája nagyon is ezredvégi.
Szotyory festészetének különlegessége elsősorban témaválasztásában rejlik, nem teszi idézőjelbe a témát, nem ironizál. Ő egyszerűen lelkesedik és ábrázol a maga érzékletes-szenzuális módján. A művész kiállítása november 22-ig tekinthető meg.
origo.hu
„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”
