Október 28.
Zogby
A Wall Street Journal közvélemény-kutatójának a Foreign Press Centerben tartott izgalmas előadása után Rowan, a dél-afrikai Sunday Times újságírója javasolja, keressük fel ketten Zogby-t, egy kis ellenpont érdekében.
Hamar kiderül, nem a közvélemény-kutatók fenegyerekére, John Zogbyra gondol, aki manapság a legkelendőbb interjúalany Amerikában, és akit egyszerű halandónak lehetetlen most „one-on-one” meginterjúvolni, hanem testvérére, Jim Zogbyra, aki néhány háztömbbel arrébb vezeti az Arab Amerikai Intézetet, amely az egyik legbefolyásosabb arab amerikai lobbicsoport Washingtonban. Jim Zogby emellett vezető tisztséget is betölt a Demokrata Pártban, jóllehet szervezete épp úgy képviselni igyekszik a republikánus arab származású amerikai szavazókat is (a Zogby család harmnad generációs libanoni keresztény származású família).
Az interjú nincs egyeztetve, esélyünk sem lenne nagyon erre abban az őrületben, amelyben most a pártaktivisták (és mi újságirók is) sodródunk egyik eseményről a másikra.
A telefonos egyeztetés egyébként sem szokás Johannesburgban, nyugtat meg Rowan, így este hatkor valósággal rátörjük az ajtót titkárnőjére, Rebeccára, akit, ki tudja honnan, Rowan korábbról ismer (úgy-ahogy). Bármennyire meglepő, az intézetnél készségesek – el is határozom, a jövőben én is élek az efféle szervezés adta dinamikával. Mivel Jim Zogby épp az NBC tévéállomásnak nyilatkozott a televízió stúdiójában, telefonon kapcsolja be az irodába főnökét, aki visszatérőben a stúdióból mobiltelefonján válaszol a kérdéseinkre.
Rowan profin és aggresszívan kérdez, nem könnyű beszúrni egy-egy saját kérdésemet. Mire az interjú befejeződik, befut a hús-vér Jim Zogby is, akitől megkapjuk testvére legfrissebb felmérését az arab-amerikaiak pártpreferenciáriról. Nem meglepetés, hogy kétharmaduk Kerryre fog szavazni, ami, tekintve, hogy vannak olyan államok, ahol több százezres arab amerikai közösség él, nem elhanyagolható tényező.
A sors fintora lenne, ha George W. Bush végül az arab amerikai szavazatokon – amelyek 2000-ben főként hozzá vándoroltak – vérezne el.
BBC
Este a T és a 14. utca sarkán a Saint-Ex nevű pubban a BBC egyik tudósítójával futok össze. Megkérdezem, hány tudósítójuk van most Amerikában. Azt mondja, majdnem százötven. Ez a szám még akkor sem csekély, ha levonjuk a világszolgálat különböző (számtalan nyelven sugárzó) adóinak riportereit, a BBC több televíziós csatornájának munkatársait. Pillanatra meglehetősen versenyképtelennek érzem magam...
Káosz Franciaországban – nincs megállapodás a pártok között














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!