MKIK: az „igennel” nyer a gazdaság

Pozitívumot hoz a számok nyelvén a magyar gazdaság számára a kettős állampolgárság esetleges bevezetése – derül ki a Magyar Kerekedelmi és Iparkamara szakmai számításából. A potenciális munkaerő megjelenése a hőn áhított tőkevonzó képességének javítását is eredményezheti, s magával hozhatja a feketegazdaság fehéredését.

Minden évben jelentős, számszerűsíthető pozitívumot hoz a magyar gazdaságnak, ha bevezetésre kerül a határon túl élő magyarok számára a kettős állampolgárság – ismertette a szervezet saját, politikamentes szakmai számításának eredményét Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke elmondta: a kiadások és a bevételek egyenlege már az első évben 34,1 milliárd forint pozitívumot jelenthet az országnak. Az ötödik évben a mérleg 42,3, a tízedik esztendőben 58,6, míg a tizennegyedikben 56,8 milliárdot tehet ki. Parragh aláhúzta: a „külföldi” munkaerőre – ahogy a nemzetközi példák is bizonyítják – a magyar gazdaságnak is szüksége van, hiszen a szakképzettek hiánya fékezi a gazdaság bővülését. Az pedig külön szerencse, hogy hazánkban a munkaerőhiányt nem idegennyelvű és kultúrájú emberekkel, hanem magyarokkal lehet pótolni.

Parragh kiemelte: a magyar munkarőpiacnak jót fog tenni a kínálat bővülése. Radetzky Jenő, az MKIK alelnöke hozzátette, a kettős állampolgárság bevezetése potenciális munkaerőt jelent, amely egyben az ország tőkevonzó képességét is magával hozza, javíthatja. Pozitívum lehet, hogy csökkenhet a feketefoglalkoztatás aránya. A jelenleg 70-80 ezer illegálisan és 20 ezer törvényesen munkát vállaló figyelembe vételével a határon túli potenciális 250-300 ezer munkavállaló 35-40 százaléka már most is hazánkban dolgozik. Az elkövetkezendő két évben 20-20 ezer család áttelepülése várható. A fiatalabb, nyelveket beszélő munkavállallók egy része vélhetően tovább megy Nyugat-Európába, az idősebbek pedig nem szívesen hagyják el jelenlegi lakóhelyüket.

Összességében az elkövetkezendő 15 év alatt százezer család áttelepülése várható. A határon túl élők létszámához viszonyítva, arányosan a legtöbb áttetlepülőre a Vajdaságból és a Kárpátaljáról lehet számítani. Ugyanakkor szinte tényként vehető, hogy a határon túliak között kevés az olyan, aki biztos munkalehetőség hiányában is átjönne. Sokan az ingázást választják majd, legalábbis az első években.

Parragh kritikával illette a magyar politikai elitet, mert mint mondta: a népszavazás gyengén előkészített, a várható hatásokat bemutató számítások nem ismertek az állampolgárok előtt. Hozzátette: volt olyan „nemet” preferáló számítás is, melyben az áttelepülő nyugdíjasok esetében a gyes-t is költségként beszámították.