Megpofoztak az utcán két magyar egyetemistát Újvidéken

Alig csillapodtak a kedélyek (rendőri segédlettel) a tordai magyarverések után, máris megvertek két fiatal egyetemi hallgatót. A példátlan magyarverés ezúttal Újvidék egyik legforgalmasabb utcájában, a Felszabadulás sugárúton történt, a fiatalok hazafelé tartva magyarul beszélgettek – adta hírül az újvidéki Magyar Szó.

– Hétfőn, december 13-án este 7 óra tájban két ismeretlen szerb fiú megállított bennünket az utcán, amikor Anitával hazafelé mentünk, és egyikük megkérdezte, miért beszélünk magyarul – idézi fel a történteket Mészáros Kiss Tibor kanizsamonostori biológia-földrajz szakos egyetemi hallgató. – Csodálkozva néztük őket, szinte szóhoz sem jutottunk. Erre a másik azt kérdezte, hova valósiak vagyunk. A lány megmondta, hogy magyarkanizsai, mire pofon ütötték. A következő pofont már én kaptam. A másik fiú ekkor közbelépett, és megakadályozta a verekedést. Bementek egy ott levő kávézóba, mi pedig tovább indultunk. Az a fiú azonban, aki megütött bennünket, utánunk eredt, be akart bennünket cibálni egy kávéra. Persze mi ezt elutasítottuk, mire engem ismét megütött, és dulakodni kezdtünk. Két férfi, akik a közelben várták az autóbuszt, közbelépett, és megakadályozta a verekedést. A támadók ismét bementek a kávézóba.

A magyarkanizsai Anita, aki vezetéknevét nem kívánta nyilvánosságra hozni, és éppen kollokvium előtt állt, így írta le a történteket:

– Két fiatal megkerült bennünket, miközben mi magyarul beszélgettünk. Megkérdezték, miért beszélünk magyarul, mivelhogy ez Szerbia. Mit képzelünk, hogy itt majd magyarul fogunk beszélgetni?! Menjünk el a magyarokhoz, ha magyarul akarunk beszélni. Meglepetten néztünk rájuk, mire az egyik megütötte barátomat, Tibit, majd engem is. Egy nagy pofont kaptam, hirtelenében nem tudtam megszólalni sem. Szóval, ez katasztrófa, hogy ilyesmi történik, ilyet eddig nem hallottam, illetve nem éltem át. Engem az életben nem vágott pofon senki. Mivel egy országban élünk, nem kellene megkülönböztetnünk egymást nemzetiségi hovatartozás szerint.

Tibor és Anita azonnal hazamentek, de nem tudtak napirendre térni a történtek felett. Elfelejtettek a rendőrséghez fordulni, bár egyetértenek azzal, hogy ezt kellett volna tenniük. Csupán a fiú kereste fel másnak a VMSZ újvidéki helyi szervezetét, és elpanaszolta, mi történt velük.

Pedig a rendőrség épülete nem esett messze tőlük, és talán lett volna foganatja, mert a karhatalom köteles szigorúan eljárni a nemzeti jellegű kilengések elkövetői ellen. A Felszabadulás sugárúti pofozkodás elkövetőit elfoghatták volna a kávézóban, ahová nagy lelki nyugalommal bevonultak. Egyiküknek ugyanis zöldre festett haja volt.

Forrás: Magyar Szó