Nem térne vissza Irakba a tábori lelkész

Szabó Oszkár őrnagy, tábori lelkész fél évet töltött Irakban a magyar katonák között. Beszámolójából kiderül, hogy a magyar zászlóalj fegyvereket és katonai ruhákat is szállított, humanitárius cikkeket pedig csak elvétve. Kiemelte, sok minden nem teljesen úgy került itthon nyilvánosságra, ahogy valójában történt.

Szabó Oszkár őrnagy, tábori lelkész a Népszabadságnak adott interjúban elmondta, váratlanul érte a felkérés, hogy tábori lelkész legyen Irakban. Legjobban az időjárás, az 50-60 fok viselte meg, és az, amikor először megtámadták. „A támadás után minden más lesz. Az ember úgy érzi, hogy egy kellemetlen beavatáson ment keresztül, és most már tényleg tábori lelkész”- emlékezett vissza.

A katonákról szólva elmondta: Nekik is rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük, amelyek közül az egyik legnehezebb a túl sok szolgálat volt. „Volt, hogy naponta többször is kellett konvojban menniük. A meleg és a sok utazás miatt nagyon fáradtak voltak. Ezenkívül, ezt ugyan nem nagyon mondták, de sokan szembesültek a félelemmel, másokat a családjuk féltett túlzottan. Ezt nem mondták meg, de többen hazajöttek, és utólag úgy írták meg a jelentést, hogy a családtagok kérelmére jöttek haza” – emlékszik vissza Szabó Oszkár. „Nagyon meghatározó volt a tábor életében a magyar katona halála. Megviselte azokat, akiknek a körletében volt. Nehezen szembesültek azzal, hogy ott az üres ágy, és ő nincs rajta. Amikor megsebesült, elvitték tőlünk, azután itthon temették el, így a bajtársai nem tudtak elbúcsúzni tőle. Csak azok tudtak elmenni a temetésre, akik szabadságon voltak. Amikor megsebesült, azonnal kértünk katonai helikoptert, de egy órát kellett várni, mire megérkezett. Benne maradt az emberekben, hogy ha előbb érkezik a segítség, talán még él”- idézte fel Szabó az esetet.

A tábori lelkész elmondta: sok dolog másként történt, mint ahogy Magyarországon beszámoltak róla. Amikor elütöttünk egy kisgyereket, azt sem teljesen úgy hozták itthon nyilvánosságra, ahogy történt, ugyanis azért ütöttük el, mert az előttünk lévő amerikai konvojból kidobtak egy csomagot, és a gyerek beugrott érte az útra. Elütöttünk felnőttet is, ő azonban csak könnyebb sérüléseket szenvedett – tette hozzá.

A katonák dolga az volt, hogy teljesítsék a parancsot. Mindent szállítottak fegyvereket, katonai ruházatot, vagy beton védőelemet robbanás ellen. A humanitárius cikkek a szállításnak legfeljebb egy százalékát tették ki – mondta Szabó. A lelkész beszámolójából kiderült, hogy az egyenruhájuk olyan volt, mint az amerikaiaké, csak a járműveik különböztek. Amit itthon mondtak, hogy majd meg lehet minket különböztetni, az csak akkor volt igaz, ha valaki nagyon megnézett – emelte ki. „Ez azonban teljesen közömbös volt, mert igazából mindenkit ellenségnek tekintettek, amivel bizonyos mértékben egyetértek. Mi sem örültünk annak, hogy az oroszok itt voltak” – fogalmazott az Irakból visszatért pap.

Szabó Oszkár őrnagy kiemelte: Sokat segített, hogy műholdon keresztül telefonon tudták tartani a kapcsolatot az itthoniakkal. „ A lelkésztársaim nem feledkeztek meg rólam, így nem éreztem teljesen egyedül magam, ennek ellenére úgy jöttem haza, hogy nem szeretnék visszamenni Irakba.”