Záhonyi halálozások: Csernobil áldozatai?

A tisztiorvosi szolgálat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szerdán megkezdte annak vizsgálatát, hogy lehet-e összefüggés a csernobili katasztrófa idején a Szovjetunióból Ausztriába tartó vonatok magyar területen történő kezelése, mosása és a Záhony térségében előfordult halálozások között.

Hegyeshalom után Záhonyban is vizsgálódnak a tisztiorvosok. Azt kutatják, lehetséges-e, hogy a környéken a 18 évvel ezelõtti csernobili katasztrófa után – különösen a vagonok sugármentesítése miatt – több lett a daganatos halálozások száma.

Kósa Zsigmond megyei tiszti főorvos érdeklődésünkre elmondta: életkorra, nemre és halálokokra lebontva vizsgálják meg az 1986 óta előfordult haláleseteket Záhonyban és a környékbeli településeken. Arra keresik a választ, hogy az esetleges sugárfertőzöttség következtében több lett-e a daganatos betegség a térségben. A vizsgálattal néhány nap alatt végeznek.

Kósa szerint jóval hosszabb időt vesz majd igénybe az a vizsgálat, amelybe bevonták a debreceni sugár-egészségügyi intézetet és a MÁV-ot is. Azért vették fel a kapcsolatot a sugár-egészségügyi intézettel, hogy adatokat kérjenek az érintett terület nyolcvanas években mért sugárfertőzöttségi mutatóiról. A kért adatok elemzése után döntik el, hogy szükség van-e újabb sugárfertőzöttségi felmérésre vagy sem. A tiszti főorvos tájékoztatása szerint a MÁV-tól a dolgozóikkal kapcsolatos adatokat kérik, hogy áttekintsék: 1986-ban és az azt követő években kik dolgoztak Záhony térségében, s előfordult-e a vasutasok között daganatos betegségek miatti elhalálozás.

A csernobili atombaleset következtében a környezetbe került sugárzó izotópok közül a jód 131 és a cézium 137 egészségügyi hatásaival kell komolyabban számolni. Az első napokban a jód okoz(hat)ta a legnagyobb problémát: aktivitása igen nagy, a felezési ideje – az az idő, amely alatt az instabil sugárzó atomok fele elbomlik – azonban rövid, mindössze 8 nap (ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a baleset után egy hónappal már alig volt kimutatható a jódizotóp jelenléte a környezetben). A sugárzó jódot a szervezet hajlamos beépíteni a pajzsmirigybe, ahol a radioaktív anyag néhány éven belül pajzsmirigyrákot okozhat.

A céziumnak kicsi az aktivitása, a felezési ideje viszont hosszabb, mintegy 30 év. A cézium felhalmozódhat a szervezetben – a májban, az emésztőrendszerben, illetve a női mellben -, és 10-20 éves távlatban szintén daganatot okozhat.

A Népszabadság által megkérdezett – névtelenséget kérő – radiológus szakértők szerint a következmények utólagos tisztázását nehezíti, hogy Magyarországon nem készült a csernobili baleset egészségügyi hatásait feltáró vizsgálat. Egyetlen (akadémiai, és nem orvosi) kutatás foglalkozott a témával néhány évvel a katasztrófa után, s az akkori megállapítások szerint sem a pajzsmirigyrák, sem más, a sugárzással összefüggő daganatos betegség gyakorisága nem nőtt meg a robbanás után. A megállapítások hitelességét gyöngíti, hogy az egészségügyi tárca éveken át képviselt hivatalos álláspontja szerint ilyen megbetegedések Ukrajnában és Fehéroroszországban sem voltak.