Nem gondolnánk, hogy 15 évvel a rendszerváltozás után alapvető, lényegi ellentmondások állhatnak fenn olyan triviálisnak tűnő kérdésekben, hogy kik birtokoltak egy épültet a főváros szívében 1954 és 1962 között. Márpedig úgy tűnik, a Terror Háza története különös kérdéseket vet föl.
Az ÁVH történetét röviden összefoglaló cikkünkben a rendelkezésre álló adatok alapján az Andrássy út 60. számú épületről ezt írtuk: „A forradalom kitöréséig pincéiben – szovjet mintára – kivégzések, kihallgatások, középkort idéző, embertelen és értelmetlen kínzások folytak az előre megírt, valótlan ’vallomások’ kicsikarására.”
Ábrahám Dezső szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében viszont kijelentette: „Az Andrássy út 60-at ’civil’ hivatalok elhelyezésére használták 1955-től. Többek között itt működött egy ideig a Budapesti Testnevelési és Sportbizottság, miután a Bárczy István utca 5. számú, a Fővárosi Tanács tulajdonát képező ingatlant életveszélyessé nyilvánították. (A BTSB a Fővárosi Tanács egyik osztálya volt.) Ez utóbbinál dolgoztam úgy a Bárczy István utca 5-ben, mint később az Andrássy út 60-ban, majd 1956-ban az Új Városházára (Váci utca 62-64) költöztünk.”
Ábrahám több fotót is mellékelt leveléhez, ezeken ő és kollegái láthatóak a Sztálin út 60-as számú épület III. emeletén, ahol a BTSB működött.
Megkeresésünkre Ábrahám Dezső elmondta: kézilabdásként került a fővárosi tanács sportbizottságához, és amikor a sporttevékenységgel foglalkozó, civil testületet 1955-ben a Sztálin útra költöztették, már sem a 60-as, sem a 62-es számban nem folytak kihallgatások, ugyanis az ÁVH más épületekbe költözött.
– Kollégáimmal bejártuk az épületet, lementünk a pincékbe is, ahol még megvoltak az elítéltek cellái. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy mire használta az ÁVH régebben a Sztálin út 60-at – meséli Ábrahám. A sportbizottság egykori tagja állítja: még megvolt a 62-es számú épületbe átvezető folyosó, át is ment rajta a 62-es számú épületbe. Ábrahám kijelentette: biztos benne, hogy 1955 után sem a 60-as, sem a 62-es számú épületben nem folyhattak kihallgatások vagy kivégzések, erről ugyanis ők, akik ott dolgoztak, mindenképpen tudtak volna. Az ÁVH-sok a mai Képviselői Irodaház épületét, a Fő utcai épületet, valamint a Belgrád rakpart 5. számú épület kazamatáit használták dicstelen tevékenységük folytatására.
Ábrahám kifejtette: 1956-ban a Fővárosi Tanácsnál dolgozott, s a testület „ügyeleteseként” részt vett a város élelemellátása, illetve számos egyéb, a kitört harcokhoz kapcsolódó szállítási feladat (így a halottak elszállítása) megszervezésében, a főváros rendelkezésére álló TEFU fuvarozó vállalat segítségével.
Elmondta: szerinte 1955 után köztudott volt Budapesten, hogy az ÁVH már kiköltözött a Sztálin útról, de az ávósokat még bizalmas, szűk baráti körökben sem volt tanácsos emlegetni. A félelem légkörére jellemző, hogy munkahelyéről, a pincében látott kínzókamrákról nem igazán adhatott hírt másoknak: ilyesmikről nem beszélgettek az emberek.
Kérdésünkre Ábrahám határozottan kijelentette, hogy az épületben a forradalom napjaiban sem ÁVH-sok, sem forradalmárok nem tartózkodtak. Tudomása szerint az épületet a forradalom leverése után nem használta az új „karhatalom”.
Érdeklődésünkre a Terror Háza vezető történésze, Kiszely Gábor, aki könyvet is írt az ÁVH történetéről, elmondta: a 60-as számú épületben 1955-től valóban működtek civil intézmények, viszont a 62-es számú épület pincéiben változatlanul folytatódtak a kínvallatások. Elmondta: 1956-ban az ÁVH-sok visszatértek az épülettömbbe, ahová még 1962-ben is hurcoltak embereket.
A történész és a korabeli sporthivatalnok visszaemlékezései ellentmondanak ugyan egymásnak, ám az sincs kizárva, hogy például a 62-es épület pincéjében még azalatt is folytatódtak a kínvallatások, hogy ugyanabban az épülettömbben az emeleten egy civil, közfeladatot ellátó szervezet munkatársai dolgoztak mit sem sejtve. Vagy legalábbis nem akartak semmit megsejteni.
origo.hu
Hiábavaló volt a Tisza Párt színjátéka: Magyar Péter szerepéről saját képviselője rántotta le a leplet
