Dózsa László színész: Szegénység van és nihil. Nézze, most megint elárulta a magyar a magyart. Ez borzasztó. De ez történt 1956 után. Rettenetes élmény volt, amikor a kórházból kijöttem 1957. május elsején az utcára. Több százezer ember éltette Kádár Jánost a Hősök terén, miközben naponta végezték ki a bányászokat, a segédmunkásokat, az esztergályosokat, akik részt vettek a harcokban. Akkor nekem a magyar óriási csalódást okozott, mert mindent elfelejtett, ami fél évvel azelőtt történt. Azt mondom, hogy a gyávaságra és a félelemre nincs mentség. S úgy látszik, hogy folytatódik ez a tendencia: a politika segítségével a magyarokat kijátsszák egymás ellen. Vérzik a szívem, hogy nem történt meg a bűnösök elszámoltatása, és a bűnösök ma is hatalmon vannak. Cinikus képpel a szemünkbe hazudoznak, és sikerrel, mert sajnos a magyart jóhiszeműsége miatt súlyosan lehet hülyíteni. Ötvenhat is egyre hazugabb lesz, egyre messzebb kerül tőlünk. Egy-egy ötvenhatos ünnepség lassan kommunista fiestává válik. Én ebben már nem akarok részt venni.
(Magyar Nemzet, 2005. január 20.)
origo.hu
Egy speciálisan átalakított autót kapott a súlyosan megsérült balettművész
