Petri Lukács Ádám: Oly boldog voltam, amikor a várost pár éve ellepték a „Világvárost építünk!'' transzparensek. Tudom, ez alatt főleg járható utakat, parkolóhelyeket, működő tömegközlekedést, kulturált kórházakat, tiszta , tágas közparkokat, felújított bérpalotákat értettek a szlogen megrendelői. Hát ebből sem valósult meg sok, de én azt reméltem, hogy amint a szabadság természetessé válik, lassan Magyarország fővárosa is elkezd világvárosiasodni: jönnek a koreai mosodások, a különböző vicces akcentusokkal beszélő taxisofőrök, az ukrán orvosok, az indiai mérnökök, a pakisztáni fűszeresek, a csádi informatikusok és a többiek, akik itt jobb életre számítanak és, akik jobbá, színesebbé, gazdagabb kultúrájúvá teszik a mi országunkat jelenlétükkel. S természetesen jönnek a svéd, francia, belga, holland, svájci, kanadai diákok és fiatal értelmiségiek is, egyszerűen azért, mert jó érzés egy pár évig egy másik nyugati városban élni.
Hát ide nem jön senki.
(Népszava, 2005. január 17.)

Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál