Petri Lukács Ádám: Oly boldog voltam, amikor a várost pár éve ellepték a „Világvárost építünk!'' transzparensek. Tudom, ez alatt főleg járható utakat, parkolóhelyeket, működő tömegközlekedést, kulturált kórházakat, tiszta , tágas közparkokat, felújított bérpalotákat értettek a szlogen megrendelői. Hát ebből sem valósult meg sok, de én azt reméltem, hogy amint a szabadság természetessé válik, lassan Magyarország fővárosa is elkezd világvárosiasodni: jönnek a koreai mosodások, a különböző vicces akcentusokkal beszélő taxisofőrök, az ukrán orvosok, az indiai mérnökök, a pakisztáni fűszeresek, a csádi informatikusok és a többiek, akik itt jobb életre számítanak és, akik jobbá, színesebbé, gazdagabb kultúrájúvá teszik a mi országunkat jelenlétükkel. S természetesen jönnek a svéd, francia, belga, holland, svájci, kanadai diákok és fiatal értelmiségiek is, egyszerűen azért, mert jó érzés egy pár évig egy másik nyugati városban élni.
Hát ide nem jön senki.
(Népszava, 2005. január 17.)
Versenybiciklivel hajtott a vesztébe a közel 90 éves áldozat
