Aczél Endre: Ebben a Gyurcsány-beszédben ugyanis volt valami, ami akár határkőnek is tekinthető a szocialista/szabad demokrata koalíció regnálásában: egy viszonylag világos, kétértelműségektől mentes elhatárolódás Medgyessy Péter kurzusától. Miben is? Nos abban, hogy a híres-neves „jóléti rendszerváltásnak”, a közalkalmazotti jövedelmek, különféle szociális juttatások jelentős arányú növelésének nem volt meg a hozadéka. „A kormány intézkedései ellenére az emberek úgy érzik, hogy nem élnek jól” – mondotta Gyurcsány. Más szóval a politikai hozadék nem állt elő. Holott... és tényleg: holott. Emelkedtek az átlagjövedelmek és a nyugdíjak, igazságosabb lett a családtámogatás, és nem növekedtek az adók. Ez az állapot Gyurcsány örökölt démonja, ezzel küzd nap mind nap. Most, egy beszéd erejéig – habár sztaniolos csomagolásban – leküzdte.
(Népszabadság, 2005. február 15.)
Jobb lett volna a Trabantnál, de hiába vártak rá a Merkur-vásárlók
