Bátrak lesznek, akik mernek…

Bent Larsen két év előtt egy a sakkvilágbajnokságról szóló, elemző interjúban a következőt nyilatkozta: „Jobban szerettem a 80-as évek Kaszparovját, a 70-es évek Fischerénél…” – ami érthető és megbocsátható dolog, hiszen a Bobby elleni 6-0-as veresége után, világbajnoki ábrándjait feladni kényszerült s a tárgyilagosság deszkáira ülvén: „Hogy miért nem lettem bajnok?„ – szónoki kérdésre, egyszerűen fogalmazott; „ Nem valami miatt, hanem valakik miatt. Ugyanis akik ellen veszítettem, jobbak voltak nálam.”

Érthető, hogy az akkori sikeres trónkövetelő Kaszparov játéka (miután drámai csatákban Karpovot is tönkre tette-verte) még ma is csodálat tárgya. Elnyerte a világbajnoki címet is, és mint minden idők legjobbja vonul be a sakktörténelembe. Kifogások persze megfogalmazódnak: legjobbnak lenni, tündökölni ugyanis, mindig hálátlan egyoldalúság. A sakknépek is szeretik, ha jön valaki, aki megleckézteti a fennhéjázó bajnokot: egy-egy játszmában vagy versenyen és végül, a trónfosztás adta káröröm is bejön, amennyiben a fenomén túlbecsülve erejét könnyelműen elajándékozza a babért, az újonnan érkezőnek vagy talán még egy nálánál is tehetségesebb művészléleknek (Lasker) vagy kitartóbb nagymesternek (Euwe). A nagy vesztesek: Steinitz, Lasker, Capablanca verhetetleneknek látszottak, de mind ez ideig csak Aljechinnek sikerült a cím birtokában távoznia az eliziumi mezőkre, s nem méltó ellenfél fosztotta meg babérkoszorújától, hanem szívinfarktus.

Fischer?!

Talán ő jutott el a leggyorsabban a sztárok sorsára: fényes magasságokból a börtönig, csodálat tárgyából űzött vadként keringve szerte a világban. Szeretetet, megértést követelve a gyűlölködés parazsát gyűjtötte a saját fejére, senkire nem volt tekintettel sem jó sem balsorsában, mostanság aztán a fizikai-szellemi elmerülés határán üldözöttként, ellenségei bürokratikus packázásának kitéve-kiszolgáltatva. Ha belehal, talán Hollywood is felfigyel rá: még sikerfilm is lehet életpályája, noha nem volt sem tébolyult politikus, sem kéjgyilkos, csak egy tehetséges sakkozó, akinek egykor sikerült a szovjet-oroszok kollektivizált sakkvilághatalmát, szinte minden külső segítség nélkül legyőznie.
Lesz-e az emberiségnek még egyszer szerencséje egy ilyen kaliberű mesehőshöz, mint Fischer volt?

Lináreszben elkezdődött az év legnívósabb tornája, noha a világbajnok(Kramnyik) nem indul. Háttér hír, hogy a rivalizáló bolgárok Szófiában egy még ennél is magasabb kategóriájú versenyt szerveznek, aminek valószínűsége hiteles, hiszen 1962-ben Bulgária még sakkolimpiát is rendezett már, Várnában.
Érdekes újítás (vagy anyagi bonyodalmak?), hogy ameghívottak ezúttal nem kapnak extrahonáriumot s a részvevőknek sakk-közelharcban kell megvívniuk a magas díjakért: 1. 100000 a 7. 12000 Euró lesz. Rentero, a spanyol sakkpápa, a döntetlen ádáz ellensége, aki Tilburg, Hastings, Wijk aan Zee mintájára Lináreszből kultúr-sakkvárost fabrikált, most elégedett lehet: veszélyes dolog remizgetni most arrafelé, mert a győzők elviszik a pénzt, a kényelmeskedők orra elől. Lináresz a drága remik fővárosa lehet…no de ne ítéljünk előre, mert a kétfordulós világverseny első eldőlt játszmája kielégíti a legvérmesebb kávéházi szurkolók várakozását és kiszolgálják a Tip-Mix-szel nyerni óhajtók vágyálmait is, alkalomadtán.

Topalov, V. (2757) – Adams, M. (2741)
XXII SuperGM Linares (1), 2005.február 23.
Nimzoindiai védelem (E37)

1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. Vc2 d5 5. a3 Fxc3+ 6. Vxc3 He4 7. Vc2 e5 8. e3 exd4 9. cxd5 Vxd5 10. Hf3! Hd6 11. Hxd4 Fd7 12. f3 Hc6 13. Hxc6 Fxc6 14. a4 Vh5 15. Fe2 Vh4+ 16. g3 Vh3 17. Kf2 0–0–0 18. Ba3 Bhe8 19. Ff1 Ve6 20. Fe2 g5 21. Bf1 g4 22. fxg4 Vh6 23. Kg1 Vh3 24. Fd3 He4 25. Bf4 Hxg3 26. Bc3 Be6 27. e4 Hh5 28. Fc4 Vh4 29. Fxe6+ fxe6 30. gxh5 Vxh5 31. Bd3 Bg8+ 32. Bg3 Bd8 33. Fe3 e5 34. Bf1 h6 35. b4 a6 36. b5 axb5 37. axb5 Fxb5 38. Bg7 c6 39. Va2 Fa6 40. Ve6+ Kb8 41. Vd6+ 1–0.

Tudósítónk a bolgár-angol viadalt máris a kiírás sikerének tekinti: olcsó szalonremi helyett egy vérbeli adok-kapok, kombinációkkal megtűzdelt, elnézésektől sem mentes, valódi sakkpartit láthattunk. Lékó-Kaszparov kiegyezését az időzavar és az első forduló vereség-félelme befolyásolhatta.

Dinamikus egyensúlyból partraszállás Remi-országban, nemcsak Renterot hozta ki a sodrából: a kritkusok Garrit nyerőnek gondolták, vélték. Utólag erről majd többet írhatunk…

Eszünkbe jut Lasker védekezése is, aki egy parti előtt mindkét játszónak tanácsot adott és miután egyikük nyert, így védekezett: Mindkettőjüknek ugyanazt a tanácsot adtam…Tehetek én róla, hogy mindketten megfogadták a tanácsomat?!