A kiállításon mondott megnyitó beszédében Gyurcsány megemlékezett azokról a pincékből önként előözönlő lányokról és asszonyokról, akik elsőként tapasztalhatták meg: mit jelent, hogy véget ért a háború és Magyarországra érkeztek a szovjet katonák. Méltatta a karórájukat minden utcasarkon felajánló magyar polgárokat, akik hosszú, tízezres gyalogmenetekben, dalolva indultak a tehervagonokhoz, hogy a Szovjetunióban építhessék a szocializmust.
A tárlathoz kapcsolódó emlékkiállításon felvonultatják a magyar-szovjet barátság jegyében fogant irodalmi gyöngyszemeket és könyvritkaságokat is. A Kamu Hírügynökség tudósítója látta, amint Gyurcsány egymás után emeli le a polcokról a Sztálin ifjúságát (Georgij Leonidze, Révai kiadó, Budapest, 1949, fordította: Kardos László és Raics István), a Magyar írók Rákosirólt (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1952). E műveket nem kell többet szégyellnünk! – nyilatkozta hírügynökségünknek a miniszterelnök, aki ezúttal is arra biztatta a magyar írókat és művészeket, hogy hasonló színvonalú munkákkal erősítsék a két nép megbonthatatlan barátságát.
A múlt és a jelen összekötését az a seprű jelképezi, melyet Gyurcsány személyesen adományozott a rangos kiállításnak. A muzeális értékű darab az MSZP elődpártjainak harcos időszakából származik, amikor a rohamsisakos ÁVH-sok ezzel az eszközzel seperték le a kulákok padlását. Seperni mi is tudunk – mondta a miniszterelnök, tréfásan megfenyegetve mindazokat a nagycsaládosokat, feketemunkából élőket és ügyeskedő kisvállalkozókat, akik minduntalan megpróbálják kijátszani az adórendszert, nem törődve azzal, hogy lesújthat rájuk a nép ökle.
(Figyelem! A Kamu Hírügynökség tájékoztatja előfizetőit és olvasóit, hogy az álhírek minden valóságalapot nélkülöznek.)
origo.hu
Locsolkodás, népviselet, hagyomány – ilyen volt a Hollókői Húsvéti Fesztivál
