Pósa Zoltán: Hanyagul odakent forgatókönyvek nyomán, véletlenszerű dramaturgiával végigvitt, esetleges rendezői ötletekből összefércelt silány munkák tömkelegét láthatta a közönség. Elsietett művészfilmeket és – tisztelet a kivételnek – unalmas és igénytelen közönségfilmeket volt kénytelen elszenvedni jelentős részben a költségvetés – nota bene, adóforintokból saját maga támogatásával. Elszállt tengernyi pénz, a végeredmény lehangoló, a fiatalokat idézve: pocsék. Mindennapi létezésünk közhelyes és felszínes panelkritikáját gyakorló monoton művek imamalomszerűen ledarált mustrája volt a harminchatodik, amely sem a hallgató nagy öregeknek, sem az aktív középnemzedéknek nem vált nagy dicsőségére. Úgy tűnik, az évekig tartó adminisztratív háborúzás, a jelenlegi, minden idők legrosszabbul működő magyar kormányának megválasztásáért akarva-akaratlanul folytatott kampánymunka közben a rendező urak elfelejtettek filmezni. A hangadók nagy része már meg sem próbálta. A király meztelen. Az alkotói megújulás elodázhatatlan!
(Magyar Nemzet, 2005. február 10.)
Billog boyok, lila tehenek
