időjárás 3°C Virgil 2022. november 27.
logo

A Haider család és az előre hozott választások

Keresztes Lajos
2005.03.09. 08:19

Az FPÖ haldoklása előrehozott választásokat is előrevetíthet Ausztriában – írja a Die Presse azokat a híreket kommentálva, melyek Jörg Haider pártalapításával fogalkoznak. A Berliner Morgenpost a német főváros egyik kerületi polgármesterének esetleges leváltásáról cikkezik, a Frankfurter Rundschau az EU vitatott antidiszkriminációs irányelve keltette problémákat taglalja.

A Die Presse konzervatív bécsi napilap a tegnapi nap vezető hírét kommentálja, miszerint Jörg Haider bejelentette: a következő hetekben új pártot kíván alapítani. Már senki sem hisz abban, hogy az FPÖ görcsös fáradozásai a párt hanyatlásának megállítására egy akárcsak félig átgondolt koncepció alapján zajlanának – írja a lap, mely beszámol arról: Haider az új párt alapítására vonatkozó hétfői követelése után tegnap lerohanta testvérét, Ursula Haubnert, aki 2004 júliusa óta az FPÖ elnök asszonya, s 2005 január 26-a óta szociális miniszter azzal, hogy a közeljövőben meg kívánja tartani a Szabadságpártot újjáalakító kongresszust. A kérdés természetesen megmarad: csak egy ócska címke hamisításról van szó, amikor rányomtatják az „új” szócskát, vagy Haider valóban végig kívánja vinni tervét annak minden következményével együtt, beleértve a pártpénzügyeket is – kommentálja a Die Presse a történteket.

A jobbszárny hétfői leválasztását követően a pártszakadás a gyakorlatban már megtörtént – teszik hozzá. Ezt egy immár igencsak összezsugorodott kis kormánypárt már nem képes következmények nélkül megemészteni, már csak ezért sem, mert éppen a „nemzeti szárny” volt évekig az FPÖ megbízható magja. Az osztrák kancellár egyáltalán nem lehet abban biztos, hogy az utolsó harcait vívó FPÖ még képes a kormányzáshoz szükséges többséget biztosítani. S ha nem, akkor elkerülhetetlenek az előre hozott választások, de ez a lehetőség Wolfgang Schüssel számára már nem ismeretlen – írja a konzervatív napilap.

A félbulvár Berliner Morgenpost Berlin egyik kerületének polgármestere, Herbert Webert esetleges leváltásával foglalkozik. Mint írja: az SDP és a zöldek képviselői egy frakcióülésen úgy döntöttek: le kívánják váltatni a városrész polgármesterét. A kereszténydemokrata politikus eltávolításának szándékát az SPD frakcióvezetője, Klaus Kugler azzal indokolta, hogy Weber nem hajlandó megfelelően megemlékezni a háború befejezéséről.

A megkülönböztetések felszámolása minden közösség kötelessége, e szándék azonban új igazságtalanságokat hívhat életre, miközben a régi hátrányokat nem szünteti meg. Ilyen például az EU diszkriminációellenes irányelve, mely révén az etnikai különbségek nem szűnnek meg, sőt ellenkezőleg: a szociális konkurencia gyakran megerősítve hozza ezeket felszínre – írja a Frankfurter Rundschau. E problémát boncolgatja az SPD közeliként ismert lapban Claus Leggewie giesseni politológus Identitás és integráció című írásában, melyben komondottan az antidiszkriminációs törvény keltette vitákkal foglalkozik.

Ide tartozik az EU vitatott diszkrimináció ellenes irányelve, mellyel a nagy irányító és harmonizáló ambíciókkal megvert szervezet a tagállamok polgár- és szociális jogába avatkozik be. Az unió nagy egyenlősítőként lép fel, melynek jelenleg igencsak vitatott, a szolgáltatások egységesítésére vonatozó irányelvét is érdemes röviden szemügyre venni. Ennek értelmében minden EU-polgár elméletileg minden országban nyújthat szolgáltatást, ha egy tagországban tevékenységét törvényesen bejelentette. Ilyen előírások következtében az etnikai különbségek nem párolognak el, sőt ellenkezőleg: a szociális konkurencia gyakran megerősítve hozza ezeket a felszínre.

Esélyegyenlőség ügyben éppen Amerika nem hagyatkozott a piac láthatatlan kezére, hogy a faji megkülönböztetést megtiltsa, a 60-as évek második felétől kvóta alapján írta elő a pozitív diszkriminációt. Ez az eljárás azonban már régóta komoly kritika tárgya, és éppen ezért visszaszorulóban van, főként az oktatás területén. A kvótarendszer bírálói szerint ez a módszer túlzottan megterheli a többségi társadalmat, s ráadásul a hatalmas áldozatok szinte semmilyen javulást sem hoztak a kisebbségek helyzetében. A viszonylag eredményes női kvótán kívül ma már szinte nincs híve a hosszú diszkrimináció időleges előnyökkel történő felszámolásának. Az amerikai példák egyúttal világosan megmutatják az antidiszkriminációs politika nemkívánatos mellékhatásait is. Többek között ez vezette arra az egyének jelentős csoportját, hogy saját kisebbségükben elsáncolják magukat, ami csak erősíti a szociális partikularizmust. Ráadásul lehetővé vált, hogy önjelölt érdekvédők és politikai vállalkozók jogaik védelmére hivatkozva álljanak a kisebbségek élre. S ez nem minden esetben vált a megvédelmezettek előnyére, hiszen a jogvédők az etnikai és egyéb különbségek bebetonozásában voltak érdekeltek.

Éppen radikális vallási csoportok hivatkoznak az antidiszkriminációra, hogy ezzel saját soraikon belüli bigottságukat és belső elnyomásukat érinthetetlenné tegyék. Fundamentalista muzulmánok, keresztények vagy hinduk bármikor pereskedhetnek Istenkáromlás vagy vallási érzésük megsértése okán, hogy az asszonyok és lányok, az eretnekek és kívülállókkal szemben ténylegesen gyakorolt saját diszkriminációjukról eltereljék a figyelmet.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.