A Budapesti Iskola műfajteremtő alkotóinak törekvései új színt jelentettek mind a magyar, mind az európai film palettáján. Az új stílusirányzat 1972-ben Zolnay Pál Fotográfia című filmjével kezdődött és nagyjából 1984-ig tartott, és egy olasz filmkritikus nevezte el, aki egy európai filmfesztiválon használta először a Budapesti Iskola kifejezést. A stílusirányzat kialakulásában meghatározó szerepet játszott az a szemléletváltás, amely 1968 és 1972 között ment végbe a magyar dokumentumfilmezésben.
Olyan filmalkotások születtek ekkor, amelyekben a kamerát a mindennapi élet jelenségeire irányították, kendőzetlenül, mellébeszélés nélkül. Ekkor készültek az azóta már szinte klasszikusnak számító Gazdag Gyula, Dárday István, Schiffer Pál, Erdőss Pál, Mihályfy László és Elek Judit friss szemléletű filmjei.
A Budapesti Iskola fő műfaját a dokumentum-játékfilmben szokták meghatározni, mivel e művek megőrizték a dokumentumfilmek valóságismeretét, környezetvilágát, ugyanakkor olyan „civileknek” adták a főszerepeket, akiknek személyisége, mozgásrendszere, és legfőképp beszédmódja dokumentumszerűen hiteles. Az alkotások megfogalmazása és struktúrája azonban már inkább a játékfilmekre hasonlított. Ezt a szemléletmódot elsajátítva indult az azóta világhírűvé vált Tarr Béla karrierje is kezdeti, és máig emlékezetes filmjeivel, mint a Családi tűzfészek, a Szabadgyalog, vagy a Panelkapcsolat.
A fesztivállal egyidőben jelenik meg a MADE új könyvsorozatának első kötete is, amely a Budapesti Iskolát új tanulmányok, interjúk, riportok, valamint korabeli kritikák, műhelybeszélgetések, kiáltványok, dokumentumok, valamint a fontosabb filmek filmográfiáinak bemutatásával, rövid tartalmi leírásaival ismerteti meg.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
