A FIDE akkor is remekelt: szinte ugyanaz történik ma is, a kijelölt Kaszimdzsanov soha nem fog játszani Kaszparovval, ellenben a FIDE elnök új ötlete, nyolcas verseny az egyesítés szellemében, valószínűleg csak lázálom marad; 500 ezer dollárért ez a mezőny soha nem fog asztalhoz ülni. S ha így van (lesz), akkor miért nem a Kaszparov-Kramnyik mérkőzés rémlik fel emlékezetükben, mintegy ismétlésként, revánsként, hiszen a napnál is világosabb, hogy a sakkvilág arra kíváncsi: a világelső képes-e visszaszerezni az igazi világbajnokságot, s nem elégszik meg (most már ötödik éve…) exvilágbajnokként az Élő-lista Nr.1 beosztásával?!
Fel kell tennünk a kérdést: meddig vacakolhat-packázhat a FIDE a sakkvilág erkölcsi tartalékaival, sorozatos melléfogásaival bomlasztva a sakkozás presztízsét az egész világ szeme láttára. Campomanes és Iljumsinov uralkodása káoszt teremtett: a klasszikus sakk romlása, játékunk hagyományos értékeinek elszürkülése napjainkban már mindenki számára nyilvánvaló. Ki beszél manapság sakkművészetről? Pénzről, Élő-pontokról, különböző sakkcirkuszokról, vajaskenyér túrákról esik szó szinte mindenütt a sakkvilágban, s egyáltalán nem érdekes, hogy ki a legjobb mestere a régvolt, művészetté avanzsált játéknak.
Ki merné azt állítani, hogy nem Fischer párosmérkőzései, Korcsnoj-Karpov csatái s utána a Karpov-Kaszparov háborúk voltak az igazi harcok játékunkban? Short és Anand világbajnoki meccsei még valamelyest megfeleltek a közvélemény elvárásainak, de az állandó kilátástalan interregnum lassanként felőrli a sakkjáték erkölcsi tartalékait: hatszáznál több minősített nagymester van, s az embernek az az érzése, hogy csupán idő és energia elegendő a legmagasabb címek megszerzéséhez is. Szerencsére vannak még hagyományos nagy versenyek: Wijk aan Zee, Lináresz, Dortmund. Ámbár e versenyek meghívottjai a meghívók ízlése és a játszók Élő-pontszámai miatt szinte mindig ugyanazok, s csak ritkán találkoznak a közvélemény elvárásaival. A minősítés kizárólagosan az Élő-pontok kaotikus gyűjtőrendszerére épül: a beérkezett elit egymás közötti játékkal őrzi magas Élőjét, nyílt versenyeken nem kockáztatják elért pontszámaikat. Ez valahogy ellentétes a Dr. Élő Árpád által elképzelt ideális minősítő rendszertől, amely az állandó megmérettetést nem kötötte volna osztályblokkokhoz: vagyis a legjobbaknak is alá kellene szállnia néha a poklokra-elv érvényesülhetne.
Miből állna ez a fajta megmérettetés? Nemzeti bajnokságok, hazai nyílt versenyek. Minő dolog, hogy a nemzeti mesteri címeket beolvasztja és feleslegessé degradálja a FIDE-mesteri cím, amely valamiféle sakkvilágpolgári cenzus, mértékegység egyfajta bürokratikus nyilvántartás, oklevelekkel örzött státus.
Kaszimdzsanov, R. (2678) – Kaszparov, G. (2804)
XXII. SzuperGM Linares (9), 2005. március 4.
Meráni védelem (D47)
1. d4 d5 2. c4 c6 3. Hc3 Hf6 4. e3 e6 5. Hf3 Hbd7 6. Fd3 dxc4 7. Fxc4 b5 8. Fd3 Fb7 9. 0–0 a6 10. e4 c5 11. d5 Vc7 12. dxe6 fxe6 13. Fc2 c4 14. Hd4 Hc5 15. Fe3 e5 16. Hf3 Fe7 17. Hg5 0–0!!
Vigyázat! Elnézés vagy újítás? Houdini az ilyen laboratóriumi elemzések birtokában félelmetes ellenfél. Az orosz kollektivizált részleg munkáját most a legjobb realizátor vezényli tovább. És hogy ki volt az ötletgyáros, azt valószínűleg sohasem tudjuk meg, ellenben: az exvilágbajnok kézjegyével most hitelesíti a találmányt.
18. Fxc5 Fxc5 19. He6 Vb6 20. Hxf8 Bxf8 21. Hd5 Fxd5 22. exd5 Fxf2+! 23. Kh1 e4!
Nagyjából ez a főváltozat, amelynek láttán hajlamosak vagyunk 17. Hg5-öt kérdőjellel díszíteni – egyelőre. Mindenesetre Kaszparov újólag bizonyítja, hogy az arénában mindig a jobban felkészülteké a dicsőség. Lehet, hogy ezzel a játszmával nyeri az év „Ki vagy és hol tartasz?” megméretés-tornáját. Ha nyer – kilencedszer győzedelmeskedik…és ekkor feltehetjük a kérdést: ki is a világ legjobb sakkozója? Mert a „világbajnokjelöltek” jönnek-mennek az utolsó öt évben, de Kaszparov vezeti a világranglistát ebben az évszázadban is. Kramnyik (a bajnoki cím hivatalos birtokosa) fischeri kijelentése, mely szerint Garri csodálja őt, lassan visszájára fordul. Nem kizárt, hogy az elszabotált Capablanca-Aljechin visszavágót nekünk szerencséseknek (esetleg) egy második Kramnyik-Kaszparov meccsel hozza rendbe az élet, vagyis…jó lenne, ha ez bekövetkezne. A FIDE aluszékony vezetői ébredjenek föl, végre! A sakkvilág erre a meccsre kíváncsi, s nem a gépek elleni „pénzhajhászó” viadalokra.
24. Ve2 e3 25. Bfd1 Vd6 26. a4 g6! 27. axb5 axb5 28. g3 Hh5 29. Vg4
A koronázás következik: az anyagot legyőzi Morphy, Aljechin, Tal szelleme.
29. – Fxg3!! 30. hxg3 Hxg3+ 31. Kg2 Bf2+ 32. Kh3 Hf5 33. Bh1 h5 34. Vxg6+ Vxg6 35. Bhg1 Vxg1 36. Bxg1+ Kf7 0–1.
Kaszparov idei startja – az orosz bajnoki cím – valamint játéka e „Ki-Kicsoda a világban?” – versenyen üdítő újraébredés tavaszi időben. Kilencedszer végzett az élen, ami alighanem örök rekord, ámbár ki tudja…
Topalov világbajnok-szintű betörése most teljes sikerrel járt, játéka évről-évre erősödik, játszmái élvezetesek, megalkuvástól mentesek. Anand mintha kissé megtorpant volna; óvatosabb, lendületéből ezúttal hiányzott a siker-minden-áron töltése. Csak nem áll be a remi-piramisok építőmesterei közé ő is?
Lékó Péter stílusváltása tavaszi fáradtsággal éppen menthető, de rajongói szomorkodására tekintettel erről a jövőben le kell majd mondania. Nem akarhatja az irigyei és rosszakarói által kreált Drawcula-gúnynév palástját végleg magára ölteni?!* A többieknek semmi sem sikerült: legközelebb talán. Hogy mire kell törekedniök majd, azt a táblázat megmutatja:
*Petroszjan, (igaz, világbajnokként) epésen reagált szurkolói kritikájára: Csak azért nem fogok sorozatban veszíteni, hogy stílusomat dícsérjék városszerte…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
