A franciák zsarolják kormányukat az EU-alkotmány voksaiért

Miközben az EU vezetői már arra az esetre készítenek vészforgatókönyveket, ha a francia választók május 29-én elutasítják az európai alkotmányt, a francia szakmai szervezetek úgy érzik, ennél jobb alkalom nem kínálkozhat arra, hogy támogatásukért cserébe némi anyagi támogatást harcoljanak ki a kormánytól – fogalmaz a Le Figaro. A taktika eddig 420 millió eurójába került az amúgy is nehézségekkel küzdő francia államháztartásnak, s a kampány még távolról sem ért a finisbe.

A közszférában dolgozók március végén 0,8 százalékos béremelést harcoltak ki a már korábban megállapított egy százalék felett, mindez a 2005-ös költségvetésen felül 300 milliós kiadást jelent az államnak. A gazdálkodók – akik az EU közös agrárpolitikájának első számú kezdeményezettjeiként 69 százalékos arányban ellenzik az alkotmányt – évi 14 nap fizetett szabadságot kaptak (50-100 millió eurós tétel), ezenfelül a halászokkal együtt némi kompenzációt a növekedő üzemanyagárak ellensúlyozására – olvasható a Világgazdaságban.

Az extra kiadások miatt Párizs megint csak az EU-val kerülhet szembe, hiszen a költekezés csökkenti az esélyét annak, hogy Franciaország az engedélyezett három százalék alá tudja-e szorítani az idén költségvetés hiányát. A büdzsé ugyan van egy négymilliárd eurós vésztartaléka, ez azonban könnyen elúszhat, hiszen egy esetleges „nem” után a menthetetlen bukás közelébe kerülő kormány a választások idején szokásos bőkezű politikára kényszerülhet.

Meglepően csendesek a francia vállalatvezetők az uniós alkotmányról tartandó népszavazást megelőző kampányban. A francia vállalkozói szövetség, a Medef felméréséből kiderül, hogy a vállalatvezetők többsége támogatja az alkotmányt, a közvélemény előtt azonban visszafogottak. A jelenség okát kommentátorok abban látják, hogy az igen melletti kiállásukkal fokoznák az EU-alaptörvénnyel szembeni, a lakosság körében mélyen gyökerező gyanakvást.

Ha a rangos vállalatok igazgatói kiállnának az igen mellett, akkor azt a közvélemény úgy fordítaná le, hogy az uniós alkotmány a szociális vívmányok felszámolása előtt nyitja tágra a kapukat. A nem felé hajlók táborát erősítené az a vélekedés is, hogy a vezetők a termelésnek az alacsonyabb bérű uniós tagországokba való áthelyezéséhez, illetve az új tagállamok igénytelenebb munkavállalóinak beállításához kaphatnak jogi alapot az új alaptörvénnyel.

Forrás: Világgazdaság