A négy évszak szimbolikája

Szekularizált korunkban kiváltképpen fontos a kereszténység és a nemzeti értékek iránti fogékonyság újjáélesztése. Ennek egyik leghatákonyabb állomása az ünnepek tiszteletének visszaállítása. Jankovics Marcell filmrendező szeretné őszig befejezni A négy évszak szimbolikja című, ünnepekről is szóló könyvét, ami így a szerző reményei szerint megjelenhet a karácsonyi könyvvásárra.

– A nemzeti mítoszok és a folklór iránti közismert érzékenységen túl mi a könyv megírásának fő indítéka?

– A lelki embernek, a nemzete iránt elkötelezett gondolkodónak spirituális célja, hogy az emberek számára egyértelművé váljon: nagy ünnepeink egyszerre, egymástól elválaszthatatlanul szólnak az egyes emberhez és a társadalom legkisebb és legnagyobb alapegységéhez: a családhoz és a nemzethez. Ha csoportosítani akarjuk őket, három legfontosabb nemzeti ünnepünk március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a. A két legkiemelkedőb keresztény, szakrális ünnepünk Jézus születésnapja, Karácsony, valamint halálának és föltámadásának ünnepe, a Húsvét. S vannak helyi típusú, illetve különleges eseményhez, művészetekhez kapcsolódó fontos ünnepeink, mint a Magyar Kultúra Napja a Hymnus születésnapján, a Költészet napja József Attila születésnapján, vagy a koranyári ünnepi könyvhét, a Budapesti Tavaszi Fesztivál, az őszi művészeti napok például Zemplénben.

– Jankovics Marcell filmjeinek, előadásainak, nyilatkozatainak ismeretében már a laikus számára is nyilvánvaló, hogy a magyar ünnepekben számos ősi és újabb kori motívum összefonódik.

– Hátborzongatóan gyönyörűséges, hogy a magyar nemzeti ünnepeknél harmonikus egységben fonódik össze az ünnepek körén belül a szakralitás, a természet-alapúság, a nemzetszeretet, a történelem, a munka, és a család tisztelete. Beszéljünk először tavaszi nemzeti ünnepünkről. Az ókori Rómában március idusán jött be a tavasz, amelyet – fogódzkodjon meg – a tavaszt szimbolizáló Anna Perenna piros-fehér-zöldbe öltöztetett alakjával köszöntöttek. Ezt a szertartást megelőzte egy nappal a télkiverés ünnepe, ami Felsőmagyarországon ma is él az úgynevezett kiszelahajtás formájában. Húsvét, Jézus halálának és föltámadásának napja ugyan mozgó ünnep, ám az első nap, amelyre elvben a húsvéti ünnep eshet, az nem más, mint március 21-e, s ez nem jelent mást, mint hogy március 15-e elvben akár már Virágvasárnappal is egybe eshet. Nemzeti forradalmunk emléknapja összefonódik az ókori tavaszünneppel, Virágvasárnap-Húsvéttal, tehát a föltámadásünneppel és a családiassá szelídült locsolkodással is.
Államalapító királyunk, Szent István ünnepe kapcsolódhatna augusztus 15-éhez is, hiszen a király ekkor halt meg. Ám augusztus 15-e foglalt, mint Nagyboldogasszony napja, azaz Mária elszenderedésének ünnepe. Augusztus huszadika napja kézenfekvő volt, Szent László augusztus huszadikán avattatta szentté nagy elődjét. Ekkor tartják mind Itáliában, mind Göröghonban a legfáradságosabb földművelői, paraszti munkafolyamat lezárásának, az aratás ünnepét, a gabona halálának napját. A rómaiak augusztus idusán ülték meg almaszüretelő Diána napját. Rákosi Mátyás, történelmünk legsötétebb diktátora azért nevezte ki augusztus 20-át az új kenyér ünnepének, hogy háttérbe szorítsa, feledtesse Szent István napját. E céltől függetlenül ma már elmondhatjuk: ez volt talán élete egyetlen jó cselekedete, hiszen egy természetalapú motívummal gazdagíttatta Magyarországon is az ünnepkört. Azért is hívhatjuk ünnepkörnek, mert Mária elszenderedésének agusztus 15-i napja és augusztus 20-a, Szent István napja, a legszebb aratóünnep szervesen összetartozik.
Legfölemelőbb és szomorúbb ünnepünk október 23-ához, a vérbe fojtott tiszta forradalom kezdetéhez fűződik, amit nevezhetnénk szakrális kifejezéssel mártírszüretnek, hiszen ennyi mártír, harcban elesett és barbár módon kivégzett hős egyik ünnepünkhöz sem kapcsolódik. Csodálatos véletlen, hogy ekkor még javában tart Magyarország legnagyobb borvidékének, a Tokaj-Hegyaljának szüreti ünnepe. Így e napon is összefonódik a mártírium szentsége, a nemzeti és a természetalapú ünnep.

– A közhiedelem szerint egyedül a Karácsonynál hiányzik a közvetlen nemzeti motívum. Vagy mégsem?

– A közhiedelem valójában téved. Azt mindenki tudja, hogy Karácsony napja úgy kapcsolódik a természethez, hogy fényünnep, amikor a fény legyőzi a sötétséget. E napon született Jézus Krisztus, a világ megváltója, s ehhez kapcsolódik legnagyobb családi ünnepünk is. A kommunista diktatúra megpróbálta ezt is csak az ajándékozás aktusává lefejezni. Az viszont szinte teljes mértékben feledésbe merült, hogy december 25-én koronáztatta magát királlyá Szent István, s hogy még a középkorban is, dececember 25-e volt az új esztendő megünneplésének napja. Ezen a napon kezdődött el a törvénykezés is. Magyarán: Jézus Krisztus születésnapja, az Új Esztendő és a fény ünnepe, a magyar királyság igazi kezdetének, a törvénykezésnek, a családnak szent ünnepe a magyarok számára egyazon naphoz, a Karácsonyhoz társítható. Ilyen értelemben tehát a Karácsony is nemzeti ünnep. Hogy követendő példaként elmeséljek egy családi rítusunkat: mi a karácsonyfára a hagyományos díszletek mellé píros-fehér zöld nemzeti színű szalagot is fölfűzünk és a betlehemi csillag mellé tesszük a Szent Koronás magyar címert is. Beszélgetésünk lezárásaként elmondhatjuk hát, hogy a magyar nemzeti ünnepeinkben valóban összefonódik minden, ami számunkre kedves és szent, a kereszténység, a nemzet, a történelem, a munka és a család.