A privatizáció előtti időszakban az információs technológiák nem voltak elterjedtek, a vezető nem ismerte a számítógépet, nem tudott gépelni. A titkárnők a szocialista nagyvállalatok vezetőit segítették: kezelték a telefonokat, intézték a postát, gyors- és gépírói tehetségüknek köszönhetően hamar rögzítették, amit főnökük diktált. A titkárnők az adminisztratív tevékenységen kívül protokolláris teendőket is elláttak – írja a Napi Gazdaság.
Míg egykor a tradicionális női szerepeket játszó feleség otthon segítette urát, addig a titkárnő ugyanígy szolgálta a főnöke kényelmét a munkahelyen – kávé, tea, telefon, a piszkos papírmunka átvállalása. Ha a főnök második otthona volt a munkahely, akkor a titkárnő a második felesége. Elméleti síkon maradva a szerepek jellegéből adódóan pszichológiailag jól alátámasztható a titkárnő és főnöke között kialakuló – a szakmain túlmutató – emberi kapcsolat.
A privatizáció után a gazdasági nyitással, a versenyszféra fejlődésével a vezetőknek is haladniuk kellett a korral, a vezetői kompetenciáknak a modern vállalatirányítási elveknek kellett megfelelnie. Tudni kell levelet írni, számítógépet kezelni, így ezekre a funkciókra már nincs szükség külön emberre. Ugyanakkor a megváltozott külső környezet újabb igényeket támasztott, a külföldi tőke megjelenésével szükség lett többek között a nyelvtudásra is. Sok helyen a tolmács lett a vezető személyi asszisztense – mondta Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője a Napi Gazdaságnak.
Az utóbbi években ez már nem így van, a szakma presztízse jelentősen növekedett. Van olyan asszisztensi pozíció, amely jobban mutat az önéletrajzban, mint egyes középvezetői állások. Feladatkörük kibővült, az adminisztráció helyett az értéktermelés irányába mozdult el.
Természetesen az asszisztensi pozíció minősége nagyban függ a vezető jellemétől, illetve abbéli szándékától, hogy mennyire akarja beavatni vállalati ügyeibe az asszisztensét. Ha nem alakul ki bizalmi kapcsolat az asszisztens és a vezető között, akkor semmi nem indokolja a hosszú távú együttműködésüket – véli Jónás Anikó, a Kelly Services ügyvezetője. Ennek köszönhető, hogy vezetőváltáskor általában az asszisztensét is lecserélik, vagy akár együtt mennek át az új céghez.
A megnövekedett presztízs a fizetésekben is meglátszik, amelynek összege általában bruttó 150-500 ezer forint között mozog: a felső határt akkor éri el, ha a vezető maximális bizalommal viseltet irántuk, döntési jogkörökkel vannak felruházva, illetve egyes kérdéskörökben tanácsadói funkciót is betöltenek – véli Juhos. A több ezer fős nagyvállalatok felsővezetői munkáját akár több tehetséges, kreatív, hozzáértő fiatal is segítheti. Nekik üzleti, pénzügyi ismeretekkel kell rendelkezniük, kimutatásokat, pénzügyi riportokat, prezentációkat kell tudniuk elkészíteni.
Az álláshirdetések alapján általában követelmény az idegennyelv-ismeret, emellett a jelöltnek tudnia kell használni a számítógépes programokat legalább olyan mélységig, hogy össze tudja állítani főnöke prezentációját. Szervezői és problémamegoldó készségekkel kell rendelkeznie, a tárgyalási ütemtervet ugyanis neki kell összeállítania – mondta lapunknak Jónás.
Az asszisztensnek precíznek kell lennie, magas fokú szociális készséggel kell rendelkeznie, mivel ő az ajtó a felsővezetőkhöz – ugyanúgy kell tudnia kommunikálni a ranglétrán felfelé és lefelé, a vállalaton belül és azon kívül is. Bírnia kell a monotóniát, mivel adminisztrációt is ő végzi, rendelkeznie kell üzleti vénával, érdeklődnie kell a vállalat tevékenysége iránt. A szakma megváltozott jellege miatt manapság már férfiak is egyre inkább jelentkeznek ilyen munkakörökbe.
Forrás: Napi Gazdaság
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
