A történet 1980-ban kezdődött, mikor a háromszor elvált, alig 30 éves Tommy egyedül üldögélt az Oklahoma állam Tulsa városában levő, gyér forgalmú televíziójavító műhelyében, és azon gondolkodott, hogy honnan szerezzen egy kis pénzt legújabb felesége közelgő születésnapjára. Váratlanul nyílt az ajtó, és Ray Ming, a régen látott barát hívta ki a bolt előtt álló teherautójához. A platóra egy használt, ütött kopott, félkarú rablónak hívott szerencsejáték-automata volt felkötve. Ray arra kérte a barátját, hogy a gépbe szorult érméket valahogy úgy operálja ki, hogy a szerkezet sértetlen maradjon.
Tommy pár perc alatt összedrótozott egy hosszabbítót, és a pénzgyűjtő kádból alulról felnyúlva egy mozdulattal kiakasztotta az érmék lepotyogását szabályzó kis kart. Utána a két barát a jól végzett munka örömével elindult egy pohár sörre az utca végén levő kocsmába. Az italmérés sarkában egy másik, hasonló félkarú rablót éppen akkor hagyott ott egy vendég, és Ray rábeszélésére Tommy élesben is kipróbálta a találmányát: egy pillanat múlva a bedobott 25 centes érme 18 dollárt fialt.
Tom Carmichael még aznap kitette az üzletére a „Zárva” táblát, és a feleségével együtt másnap útnak indult Las Vegasba. A nevadai városban az első napok azzal teltek, hogy végigjárta a kaszinókat és az 5 centes masinákat megfejve egy-egy alkalommal 35 dollárnyi aprópénzzel távozott. Nem sokkal később a megfáradt csaló egy üres reggelizőhelyen próbálta ki a szerencséjét. Az irigy pincérnő felfigyelt az állandóan nyerő vendégre, és kihívta a rendőrséget. A motozásnál megtalálták a napi bevételt biztosító szerszámot, és mivel Tommynak középiskolás korából volt már egy ítélete marihuana szívásáért, ezért gyorsított eljárással öt évet kapott.
Végre eljött a várva várt nap, és 1987 májusában Tommy szabadlábra került. Las Vegasba visszatérve nagy csalódás érte, mert a szerencsejáték-automatákat gyártó cégek időközben átálltak a modernebb, számítógép szoftverrel irányított masinákra, és Tommy régi módszerével már egy WC ajtót sem lehetett kinyitni.
„Nem adtam fel, az egyik cégtől vettem egy vadonatúj videópóker gépet, és hat hónap kemény munka következett” – emlékezett vissza a szélhámos. Erőfeszítéseit siker koronázta, és feltalálta a „majompraclinak” hívott, gitárhúrból és két kis rugóból álló szerkezetet. „Gyönyörű évek jöttek (...) amíg a kaszinók ingyen vodkáit ittam, addig a gépeikből óránként ezer dollár potyogott a műanyag vödröcskéimbe (...) nagyon keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy el tudjam verni azt a sok pénzt (...) sajnos, 1991 végére a kaszinók újabbakra cserélték ezeket a gépeket is, és a „majompraclit” nem tudtam tovább használni (...)”.
Az időközben jómódú emberré vált Tommy ismét a laboratóriumába vonult. Mint vevőjelölt, bejelentette magát az International Game Technology, az egyik legnagyobb amerikai szerencsejáték automatagyártó cég kereskedelmi osztályán, és a szerelőkkel órákon át magyaráztatta magának, hogy milyen módszereket fejlesztettek ki a csalások megakadályozására. Távozás előtt vett egy vadonatúj, forgalmazás előtt álló, mikroprocesszoros játékautomatát, és azon próbálgatta tovább a találmányait. Ezúttal azonban nem kellett fél évet várni a sikerre, mert a látogatást követő héten már kezében volt az új csodafegyver: a „világító varázspálca.”
„Ez már bonyolultabb volt, darabja 6-7 dollárba került, ennyit kellett fizetnem a fényképezőgép-elemért, a huzalért, a kapcsolóért és a mini izzóért (...) később már árultam is ezeket, és darabjáért 38 ezer dollárt kértem és kaptam, egész jó üzlet volt (...) alulról feldugtam a gépbe, és ha megnyomtam a kapcsolót, akkor a felvillanó izzó elvakította a érmekiadást ellenőrző áramkört, és a gép vég nélkül szórta ki magából a beváltható tantuszokat” – nézett a sűrűn pislogó újságíró szemébe Carmichael.
Tommy Lisa Luxemmel, a vetkőző művésznőből barátnővé előlépett hölggyel járta a világot, sorra látogatták többek között Nevada, New Jersey, Mississippi, Colorado, Louisiana, a Bahama szigetek, Nassau, St. Thomas, Aruba, San Juan, Puerto Rico és a Kajmán-szigetek szerencsebarlangjait.
„Anyagilag kicsit ismét összeszedtem magamat, naponta 10-12 ezer dollárt váltottam be (...) a vége felé azért fárasztó volt kaszinóból kaszinóba ugrálni, kerülni a feltűnést és a biztonsági embereket, ezért később már csak Martinit szopogattam a szobámban, és tucatjával adtam el a világító varázspálcákat a kollégáknak, naponta félmillió dollárt kerestem ezzel (...). Mikor az IGT emberei gyanút fogtak, és az „Actuator Arm” nevű, utólag beépíthető műszerrel tökéletesítették az automatákat, akkor én egy óra alatt kitaláltam az ellenszerét (...) a szerelők még be sem fejezték a városban az „AA”-k beszerelését, én már fejtem azokat is (...).”
1996. október 4-én kezdődött a vészterhes időszak az időközben háromtagúvá bővült csoport számára. A nevadai Laughlin városka kaszinójának biztonsági embere felfigyelt rá, és kamerájával órákon át követte a hatalmas teremben bolyongó Tommyt és társait. Kikérdezték őket, jegyzőkönyvet vettek fel, de semmit nem tudtak rájuk bizonyítani, így elengedték őket. Egy hét múlva a Las Vegas-i Circus Circusban, majd utána Atlantic City újonnan épült kaszinójában készült hasonló okokból jegyzőkönyv, és Jim Pflaumernek, a New Jersey-i kaszinók kárára elkövetett csalásokra specializálódott New Jersey State Police Casino Investigation Unit vezetőjének végre pontos személyleírás volt a kezében.
„Abban a hónapban elkaptunk egy kezdő amatőrt is, aki aznap vette a világító varázspálcáját, ő azonnal megmondta, hogy kitől kapta (...). Az ügyben az FBI velünk együtt már hét éve ütötte a semmit, most végre volt nevünk, telefonszámunk és a városi bíró azonnal engedélyt adott a telefonjaik lehallgatására (...). Időközben Tommy egy Pereira nevű bűntársával tovább fejlesztette a találmányát, és az új szerkezettel már másodpercenként (!) 35 credit pontot tudtak levonni az 5 dollárral működő gépekből, ez egy perc alatt 10500, egy óra alatt pedig 630 ezer dollárt hozott volna nekik. Szinte hanyatt estünk a magnó mellett, mikor ezt meghallottuk, más szóval nem volt már felső határa a nyereményeknek (...). Azt tervezték, hogy pár hónap alatt fejenként egymillió dollárt összehoznak, és kivonulnak az üzletből. Gyorsan lépnünk kellett, mert ha sikerül a tervük, akkor az egész kanadai, amerikai és a karib-szigeteki szerencsejáték-ipar évekre megbénult volna, a kiesett állami bevételt még megjósolni sem tudták a szakértőink” – mondta a bűnöző trió letartóztatása után Jerry W. Hanford FBI ügynök a Pflaumerrel tartott közös sajtótájékoztatóján.
A bírósági tárgyalás aránylag rövid ideig tartott, és a zseniális tévészerelő 2001. szeptember 7-én 326 nap letöltendő és 3 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Mellékbüntetésként a két hatalmas, egyenként több millió dollárt érő házát elkobozták, és az előrelátó tárgyalásvezető bíró örökre kitiltotta az Egyesült Államok összes kaszinójából. Neve mai napig első helyen szerepel a Nevada Gaming Commission – értelemszerűen Black Book nevű – fekete könyvében.
Az 55 éves Tommy Carmichael a börtönből való kiszabadulása után az idős édesanyjával közös háztartásban ismét Tulsában él. Bankkölcsönből vett egy kis műhelyt, és különböző szerencsejáték-automatákat gyártó cégeknek ad tanácsot, hogy mi módon kerüljék el a csalókat. Nem adott fel a kísérletezéssel sem, legújabb találmánya a büszke Protector (Védő) nevet kapta, és a jövőbeni sikeres értékesítés reményében már be is jelentette az oklahomai találmányi hivatalban.
„Carmichael azt állítja, hogy az új találmányával a kaszinók meg tudják akadályozni a csalásokat, nekünk viszont az a véleményünk, hogy a Protector könnyen átalakítható és ezáltal ellenkező célra is könnyen felhasználható lesz” – hitetlenkedett Jennifer Carvalho, Nevada állam főügyész-helyettese.
„Hiába ígértem meg mindenkinek, hogy nem megyek többet a kaszinók közelébe, nem hisznek nekem (...). Különben is, azóta még modernebb gépek álltak üzembe, és én már nem tartottam a fejlődéssel lépést (...), szóval nem kell már tartani tőlem” – nyilatkozta Tommy az újságoknak.
„De ha mégis elkapná a vágy, fel tudná törni ezeket a legújabb elektromos játékautomatákat?” – kérdezte az egyik riporter.
„Igen, azt hiszem, egy-két nap alatt sikerülne” – támasztotta alá Carvalho ügyésznő aggályait Tommy Glenn Carmichael, minden idők legsikeresebb játékautomata-csalója.
Forrás: USA Today, Las Vegas Review Journal
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
