A bíborosi kollégium dékánjaként Ratzinger bíboros volt az, aki a konklávé kezdete előtt a megválasztandó pápáért szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában. Ekkor mondott beszédében nem titkolta, mi az, amit ő képvisel, illetve mi az, amit szerinte az egyháznak képviselnie kell.
Elsősorban „befelé”, azaz bíborostársaihoz és a hívő emberekhez szólt. Mint mondotta, felnőtt hitre van szükségük a keresztényeknek ahhoz, hogy ne hányódjanak össze-vissza az utóbbi évtizedekben jelentkező– a Szent Páltól vett idézetből kiindulva „megtévesztő emberi tanítás szelének” nevezett – különféle divatos ideológiai áramlatok keltette hullámokon. Akkor lesz felnőtt hite az embernek, ha minél jobban törekszik megismerni Krisztust és az ő tanítását. Keresztények, tudatosítsátok, hogy Krisztus barátai vagytok, és ezért törekedjetek minél jobban megismerni őt – szól a teológus tanári figyelmeztetése.
Nagy visszhangot keltett beszédének azon része, amelyben mintegy elpanaszolta, hogy „az egyház hitvallása szerinti világos hitet gyakran fundamentalizmusnak bélyegzik. Miközben a relativizmus, vagyis a „megtévesztő emberi tanítás szelétől” hányattatás tűnik a mai időknek egyedül megfelelő magatartásnak.” Óva intett a mai kor általa legveszélyesebbnek tartott ideológiájától is: „kialakulóban van a relativizmus diktatúrája, amely semmit nem ismer el véglegesnek, és amely végső mércéül saját énjét és saját vágyait állítja.”
Korábban ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a mai demokráciákban megfigyelhető egyfajta kulturális relativizmus, ami a pluralizmusra hivatkozva teljes szabadságot követel az állampolgárok számára erkölcsi döntéseik meghozatalakor. A törvényhozók gyakran úgy akarják tiszteletben tartani ezt a szabadságot, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe a minden ember szívében megtalálható természetes erkölcsöt.
Ennek fényében a pápaválasztás arról is árulkodik, mit tartanak a bíborosok az egyház előtt álló feladatok közül a legnagyobbnak: mindenekelőtt „Krisztus világosságát”, az általa kinyilatkoztatott igazságot kell felmutatni a világ számára, hogy egyértelmű tájékozódási pontot kínáljanak a kereső emberek számára.
A következetes álláspontot képviselő új pápára nagy várakozással tekintenek abból a szempontból is, hogyan viszonyul majd az ökumenizmushoz. Megtorpan-e a párbeszéd a többi egyházzal, felekezettel, avagy folytatódik II. János Pál gesztuspolitikája.
Ratzinger bíboros szerint párbeszédet csak az tud folytatni, aki tisztában van saját identitásával. A keresztény egységet ugyanis nem az önfeladás és a hitelvek terén tett kölcsönös engedmények révén lehet megvalósítani. XVI. Benedek pápaként első miséjében kitért erre a kérdésre is. Azt ígérte, fáradtságot nem kímélve dolgozik majd az ökumenizmuson, és támogatásáról biztosított minden olyan kezdeményezést, amely alkalmasnak tűnhet a különböző egyházak és egyházi közösségek képviselői közötti kapcsolatok és egyetértés előmozdítására.
Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a teológiai párbeszéd mellett szükség van a szakadásokat okozó történelmi motivációk elmélyült vizsgálatára, de leginkább „az emlékezet megtisztítására”, azaz a hibák és mulasztások kölcsönös beismerésére és megbocsátására is.
Érszegi Márk Aurél
Vatikán-szakértő, Keresztény Közéleti Akadémia
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
