A felnövő gyerek iránti anyai szeretet, az a szeretet, amely nem akar semmit önmagának. Talán ez a legnehezebben megvalósítható formája a szeretetnek, bár fölöttébb megtévesztő amiatt, hogy olyan könnyű az anyának a kisbabát szeretnie. De épp e nehézség folytán csak az a nő tud igazán szerető anya lenni, aki tud szeretni; aki képes rá, hogy szeresse a férjét, a többi gyereket, idegeneket, minden emberi lényt. Az a nő, aki nem tud szeretni ebben az értelemben, lehet gyengéd anya, amíg a gyereke kicsi, de nem tud szerető anya lenni – aminek az a próbája, hogy jó szívvel viseli el a különválást, és utána is ugyanúgy szeret tovább.„

Hosszú betegeskedése után visszatért Szily Nóra: „Annyi minden kimaradt!”