Az uniós alkotmány francia és holland elutasítása nyomán kialakult válsághangulatban még mindenki biztosra vette, hogy az alaptörvény jövőbeli sorsának kérdése teljesen háttérbe szorítja majd az eredetileg legfontosabb napirendi pontot, a 2007-2013 közötti közös költségvetést. Ám mostanra a büdzsé ismét az élre tört, és immár újra az egyet nem értés középpontjában áll.
A vita a Nagy-Britanniának befizetései után járó visszatérítés körül éledt újjá, miután múlt héten Párizs és Berlin felvetette a visszatérítés mértékének csökkentését. London ezt elutasította, illetve a kérdés megtárgyalását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy akkor vizsgálják felül az egész EU-büdzsét – benne a mezőgazdasági támogatások mértékét is, amire a közös költségvetés 40 százaléka megy el, pedig az uniós lakosság csupán 5 százaléka él ebből az ágazatból. Azaz Párizs és London kölcsönösen támadásba lendült egymás jelentős uniós pénzforrása ellen (mint ismert, az EU-s agrártámogatások egyik fő haszonélvezői a francia gazdák – a szerk.). Chirac elnök arra hivatkozik: három éve megegyeztek, hogy 2012-ig nem nyúlnak az agrárkasszához. Ebben mellette áll Schröder német kancellár is, és szerdán az EU soros elnökségét ellátó luxemburgi kormányfő is azt mondta: nincs jogi lehetőség a korábbi, egyhangúlag hozott döntés megváltoztatására.
Ilyen alaphangulatban kerül sor az egyesek szerint kifejezetten sorsdöntőnek számító csúcstalálkozóra. Elemzők és EU-vezetők szerint a tét, azaz a közös költségvetésről való megegyezés túlsegítheti az uniót a válságon, az egységesség jelét küldve a külvilágnak és a saját lakosságnak is, míg ha a büdzsével kapcsolatban marad a nézeteltérés, az még mélyebbre taszíthatja a válságban az uniót.
Vita azonban nem csak a brit visszatérítésről – amelynek csökkentését egyébként az Európai Bizottság (EB) is kezdeményezte az új költségvetést előkészítő javaslatában – és a mezőgazdasági támogatások megreformálásáról van. A saját előnyeik védelmére készülő britek és franciák mellett a nettó befizetők minden olyan javaslat átvitelét meg kívánják akadályozni, ami nem csökkenti befizetéseik összegét. Ezzel összefüggésben például ők azt akarják, hogy a tagállamok összesített hazai össztermékének (GNI) legfeljebb 1 százalékát tegye ki. Az Európai Bizottság viszont arra tett javaslatot, hogy ez az arány érje el az 1,24 százalékot. A magasabb GNI-arányos költségvetés hívei az újonnan csatlakozott államok is, de az elmaradottabb térségeknek juttatott támogatások csökkentésének ellenzésében még egyetértő spanyolok, portugálok, görögök és új tagok között is nézeteltérés van már arról, hogyan kellene az említett támogatásokat szétosztani. Az olasz külügyminiszter hétfőn bejelentette, hogy készek megvétózni a pénzügyi tervet a strukturális alapokra vonatkozó luxemburgi javaslat miatt, mert az hátrányosan érintené az olasz csizma déli régióit, amit nem vállalhatnak fel egy évvel a választások előtt. Összefoglalni a helyzetet úgy lehetne: senki nem akarja a neki kedvező források csökkentését, de a befizetések növekedését is igyekeznének elkerülni.
Ha sikerül egyezségre jutniuk a büdzséről az állam- és kormányfőknek, a fellegek még akkor sem oszlanak el teljesen, mivel a költségvetésre ezt követően még rá kell bólintania az Európai Parlamentnek (EP) is, amelynek szintén megvannak a maga elvárásai. Josep Borell EP-elnök már közölte, hogy az EP-képviselők nem fognak a kutatás-fejlesztés és a régiók forrásait megnyirbáló büdzsét megszavazni. Általános vélekedés szerint elképzelhető, hogy végül arról születik döntés, hogy a hosszú távú megegyezésre való képesség hiányában évről évre állapítsák meg a huszonötök költségvetését.
Brüsszelben egyébként arra számítanak, hogy pénzügyi kérdésekben nem születik megállapodás és a többség szerint az alkotmány kérdésében is legfeljebb ajánlás elfogadása várható. Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az unió soros elnöke tegnapi kijelentése szerint csaknem biztos benne, hogy a csütörtökön kezdődő csúcson nem sikerül megállapodni a 2007-től 2013-ig szóló költségvetési tervezetről.
Az alkotmányos szerződés kapcsán José Manuel Barroso EB-elnök épp tegnap jelentette ki, hogy szerinte szünetet kell tartani a ratifikációs folyamatban. Hasonló véleményt fogalmazott meg Tony Blair brit miniszterelnök is, aki szerint az eljárás felfüggesztésével gondolkodási időt kellene adni Európának. Az uniós szervek közül az EP kereszténydemokrata képviselői is úgy vélik, hogy egy 2006 júniusáig tartó „reflexiós időszakra” van szükség. S bár Ausztria újabb tagként ratifikálta az alkotmányt, a népszavazással dönteni készülő Svédországban a kormányfő kilátásba helyezte a decemberi voksolás elhalasztását, sőt Dánia is felkészült erre. Nem meglepő, hiszen a felmérések minden referendumra készülő országban az elutasítók táborának növekedését jelzik.
Elemzők mindezek alapján az általános véleménye is az, hogy az uniós vezetők igyekeznek kitolni a döntést. A CEPS brüsszeli kutatóintézet szerint például a négy lehetséges forgatókönyvből a legvalószínűbb befutó az EU-csúcson a „Nizza plusz”, azaz a nizzai szerződésnek az alkotmány egyes elemeivel való kiegészítése. A legkevésbé várható opció az alapszerződés újratárgyalása. Szóba jöhet viszont még a folyamat – akár egy felfüggesztést is beiktató – folytatása, vagy az úgynevezett „light” – az alkotmány magvát, első részét kiemelő és elfogadó – megoldás.
Háttér
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!