A kísérlet olyan sikeres volt, hogy a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta – írta ma hatvan éve a Manhattan terv katonai vezetője az amerikai hadügyminiszterhez írt feljegyzésében azután, hogy 1945. július 16-án sikeresen végrehajtották az emberiség történetének első nukleáris robbantását. „A feldolgozható adatok alapján becslésem szerint a felszabaduló energia jóval meghaladta a 12–20 ezer tonna TNT erejét” – tette hozzá Leslie Groves parancsnok.
Hatvan éve, 1945. július 16-án reggel 5 óra 30 perckor az Új-Mexikó állambeli Alamogordó légi támaszpontjának egy távoli részén robbantották fel az Egyesült Államok Manhattan tervének keretében az emberiség történetének első atombombáját, a Trinityt (nevének jelentése: Szentháromság). A kísérleti fegyvert nem repülőről dobták le, hanem egy 30 méter magas acéltorony tetején hozták működésbe. A kísérleti robbantás pusztítóereje még a projekten dolgozó tudósokat is megdöbbentette. Az idézett jelentésben Leslie Groves, a Manhattan-terv katonai parancsnoka arról beszámolt, hogy a robbanást kísérő villanás olyan volt, mintha fényes délben egyszerre több nap világította volna be a 30 kilométer sugarú területet. Ezt egy hatalmas tűzgömb kialakulása kísérte ami több másodpercig tartott és gomba alakot öltött. Csúcsa előbb három kilométer magasba emelkedett, majd a keletkező füstoszlop hatalmas erővel tört fel tíz kilométeres magasságba. A villanás fénye 300 kilométeres távolságban is látható volt. Az acéltorony elpárolgott.
Az éppen szövetségeseivel, Churchillel és Sztálinnal Postdamban tárgyaló Truman elnököt telefonon tájékoztatták. „A fiúk megszülettek” mondat a kísérlet sikerét jelentette. Truman elnök a következőket jegyezte be naplójába, amikor Postdamban értsült a sikeres kísérletről: „Néhány órát Sztálinnal töltöttem... Azt mondta, van még néhány kérése. Csak bátran, adja elő, mondtam neki, és jöttek a dinamit erejű szavak. De nálam is van egy jó adag dinamit, amit most nem robbantok fel.„
Ám három hét sem kellett, és az egész világgal megosztották titkukat az amerikaiak. Augusztus 6-án Hirosimára dobták le a „Kisfiút”, 9-én pedig Nagaszakira a „Kövér fickót”, több tízezer, mások szerint százezer ember azonnali halálát okozva csupán két bombával. A nagy számú sebesült és sugárbeteg közül sokan később, esetleg hónapok, évek múlva haltak meg.
„Bárcsak leégettem volna az ujjaimat, mielőtt megírtam azt a levelet Rooseveltnek” – bánkódott ekkor már későn Albert Einstein, aki a három zsidó-magyar tudós, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede ösztönzésére papírra vetett levelére utalt. Ebben a nukleáris energia kiaknázására meglévő tudományos lehetőség ismertetése mellett sürgette a kormányzatot: mielőbb használja ki a lehetőséget, mert a náci Németország is komoly információk birtokában van, és már dolgozik is valamin. Bár a hangsúlyt a maghasadás energiaforrásként való kiaknázására fektette levelében, a második világháborús készülődés árnyékában (1939. augusztus 2-án fogalmazta a levelet) azt is megemlítette: a maghasadás elve alapján rendkívüli erejű bomba építhető.
A hatvan éve történt sikeres kísérlet aztán beigazolta állítását. Megszületett az első atomhatalom. A háborúnak ekkorra Európában ugyan már vége volt, de Japán még harcolt, és minden jel arra mutatott: a japán szigetek inváziója, s vele a rengeteg áldozat elkerülhetetlen. De valószínűleg legalább ekkora jelentőségű volt a bombák bevetése melletti döntésben az egyre inkább vetélytárs szövetséges, a Szovjetunió megzabolázásának célja is. Míg azonban Japánt sikerült az amerikai erőfölény terrorisztikus kinyilvánításával térdre kényszeríteni, addig a szovjeteknél ellentétes eredményt ért el a bomba: a kihívásra Moszkva meg akart és – 1949-re – meg is tudott felelni, fegyverkezési verseny vette kezdetét, s az első bombák erejét jóval meghaladó fegyverek születtek. Alig több mint egy évtized múlva már amerikai városokra irányultak az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták, s később olyan fegyverek álltak hadrendben mindkét oldalon, amelyekből egyetlen egy több olyan robbanófejet is hordozott, amelyeket külön-külön célokra lehetett irányítani, és amelyek a „Trinity”, a „Kisfiú”, vagy a „Kövér fickó” robbanóerejét külön-külön is többszörösen meghaladták. Bár a hidegháború idején a két szuperhatalom közötti tárgyalások nyomán beindult leszereléssel ezeket a fegyvereket kivonták, az előállításukhoz szükséges ismeret továbbra is megvan, és egyre jobban érdekli újra a feleket: Amerika és Oroszország is újra fejleszti nukleáris erejét.
A bomba megalkotóit megrendítette, amit tapasztaltak, és közülük nem egy – például Szilárd Leó – később fellépett az atomfegyver ellen.
(Magyar Hírlap)
origo.hu
Brutális baleset az 5-ös főúton
