Baranyai András: Számomra érthetetlen, hogy miért nem szabályozza az állam az adófizetők pénzéből képzett diplomások szakmai összetételét? Miért nem ösztönöz olyan pályákra, ahol ugyan izzadságosabb a tanulás, de távlatilag a társadalom számára fontos tudás keletkezik? Megengedhetjük-e magunknak, hogy Magyarországnak a 70-es években kezdődő tudományos és technológiai leszakadása tovább folytatódjon? Nem lehetett volna-e abból a hatalmas összegből, amit a Sulinet program 45 milliárdos keretéből (támogatásra nem szoruló) adófizetők digitális fényképezőgépekre és egyéb szórakoztatóelektronikára költöttek, inkább az egyetemek technikai felszereltségét javítani? Hogyan értelmezhető ezek tükrében a tudásalapú társadalom gyakran emlegetett frázisa? Most, amikor az elkényelmesedő nyugaton minden fáradságos tudást kívánó pályán (orvos, mérnök, természettudós) szakemberhiánnyal küzdenek, a legkézenfekvőbb lehetőség az ország felzárkózására nem éppen az lenne, ha mi viszont sok ilyen fiatalt képeznénk?
(Magyar Nemzet, 2005. július 18.)

Miért nem hihetünk az ellenzéki szavazóknak?