Kristóf Attila: Egy bájos női hang a pirkadatban a „ki kell rúgni a hámfábúl” után azonnal rázendített egy eddig általam pártsemlegesnek vélt, közismert népdalra, amely így hangzik: „Érik a ropogós cseresznye, viszek a babámnak belőle, viszek a babámnak, csuhaj, belőle, ha beteg, gyógyuljon meg tőle!”
(...) A befejező sor: „Ha beteg, gyógyuljon meg tőle”, azonnal felveti a kérdést, hogy a szerző mikor látta utoljára a babáját, ha azt sem tudja, beteg-e vagy sem. S egyáltalán, miért lenne beteg? A „ha beteg” kitétel borúlátó lélekre vall, akinek hiába mondják, nem lesz gázáremelés, tudja, hogy dehogyisnem. A másik verzió, ami még szomorúbb: egy beteges babáról van szó, aki influenzától nátháig vonszolja magát. Ez a feltevés a valószínűbb. Ugyanis a szerzőn felülkerekedik az optimizmus, amikor azt mondja: „Gyógyuljon meg tőle.” De ez a gyógyszeráremelésre is visszavezethető. S egyúttal emitt igazi értékre bukkanunk: a cseresznye gyógyító erejű. A kérdés, milyen betegséget gyógyít. Ismereteink szerint a túlzott cseresznyefogyasztás diarét okoz. Hoppá! Akkor meg is van. A szerző betegecskedő babája a diaré ellentétével küszködik.
Persze, hogy ebből bármilyen következtetést levonhatunk-e a 2006-os választásokkal kapcsolatban, én nem tudom…
(Magyar Nemzet, 2005. július 23.)
origo.hu
Nem az a baj, hogy a Bécsi Pride 250 ezer résztvevője közül csak 250 volt megbotránkoztató, hanem az, hogy a maradék 250 ezer nem szólt rájuk
