Az orosz hadsereget és a sorozás különböző aspektusait elemzi az általában neokonzervatívként aposztrofált American Enterprise Institute Russian Outlook című, Oroszországgal foglalkozó kiadványa. A szerző a professzionális haderő bevezetésének nehézségeit ecseteli, és példákkal illusztrálja a jelenlegi – sorkatonai szolgálatra épülő – helyzet visszásságait.
Mint írja, a bakák börtönre emlékeztető körülmények között élnek, „szörnyű ételt” kapnak, nincs alkalmuk a rekreációra, valamint állandó verbális és testi fenyítéssel néznek szembe. Előfordul, hogy dácsákat építenek egy tábornoknak, vagy egy pékségben, téglagyárban, szennyvíztisztítóban kell dolgozniuk, netán krumplit szedniük – és mindezért egy elöljárójuk kapja meg a kenőpénzt – hangsúlyozza a szekértő.
A csecsenföldi Groznij 1994-es ostroma során az orosz parancsnokok egymás után vezényelték a csatába a friss, kiképzetlen katonák csoportjait, akiket, miután csapdába estek, géppuskákkal és gránátvetőkkel „kaszáltak le” a csecsenek. Míg a hivatalos becslések szerint az első csecsen háborúban 4000–5500 fő vesztette életét, független megfigyelők 8000-re becsülik a veszteséget, a Katonák Édesanyjai nevű szervezet állítása szerint pedig 14 ezren vesztek oda. A Groznijban történt mészárlás és a fenti adatok nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egyre több orosz fiatal próbál meg kibújni a sorozás alól – mutat rá a szerző.

„Telefonozott az úszómester” – megszólalt a Palatinus tragédia szemtanúja