Morgan Spurlocks, a Supersize Me hazánkban is ismert szerzője új dokumentumfilm-sorozattal rukkolt elő. A 30 napot a Frankfurter Allgemeine Zeitung ismerteti. A phoenixi keltezésű cikk szerint a rendező hasonló „önkísérletet” mutat be, mint amikor egy hónapon keresztül csak gyorséttermi termékeken élt. Az első részben ugyanis menyasszonyával, Alex-szel azt mutatják be, miként lehet heti 365 dollárból – ennyi marad a levonások után a minimálbérrel honorált fizetésekből – egy hónapot túlélni.
Az epizódok mellébeszélés nélkül mutatják be az amerikai munkaerőpiac két oldalát: egy nap alatt mindketten lakást és munkát találtak, a főbérlő elengedte a kauciójukat – így bürokráciamentesen kezdhették el új életüket. De abból a hét dollárból, amit a részmunkaidős alkalmazottakat foglalkoztató ügynökség órabérként ígér, a levonások után a végén alig több, mint fele marad meg. Az olcsó lakásra és a főbérlő rugalmasságára pedig hamar magyarázatot ad a hangyainvázió. Annak ellenére, hogy kettőjüknek nemsokára három munkahelye van – Alex fél órát fut a munkahelyére, hogy megspórolja a két és fél dolláros buszjegyet – még bútorokra sem gondolhatnak. Annak ellenére, hogy minden fillért a fogukhoz vernek, néhány napon belül nyakig ülnek az adósságokban.
Az Egyesült Államokban 1979 óta 5 dollár 15 cent a törvényes minimálbér óránként. Egy Gary nevű férfi, aki Spurlock-ot hajnalban munkába viszi, a filmben azt állítja: amikor 25 évvel ezelőtt a General Motorsnál munkába állt, akkor 7 dollár 55 centet kapott óránként, ám ma alig 7 dollárt keres, természetesen biztosítás nélkül. (Egy biztosítás nélküli személy sürgősségi ellátása a kórházban 550 dollár.) Egy tizenegy órás, minimálbéren végzett munka után a levonásokat követően alig 45 dollár marad az illető zsebében.
És a többi történet: egy korábban izomkolosszusnak számító úszó, aki ma már kövérkés és középkorú, aláveti magát az Egyesült Államokban igen elterjedt fiatalító kúrának. A hormoninjekciókból és vitaminpreparátumokból álló kezelés következtében azonban tönkremegy a mája és elveszíti megtermékenyítő képességét. „Egy jó amerikai keresztény” egy hónapon keresztül egy muszlim közösségbe kötözik, olyan emberek közé, akik a szeptember 11-e utáni amerikai társadalom kliséi szerint terrorfenyegetést jelentenek. Két gondtalan fogyasztói jólétben élő amerikai kipróbálja az életet a nem túl távoli jövőben, ahol elfogynak a fosszilis energiahordozók, s ahol a hulladék újrafelhasználása nem csak divat, de immár kényszerű szükség lesz. Egy aggódó anya aláveti magát mindazon „party-rituáléknak”, amelynek főiskolás lánya a következő négy esztendőben ki lesz téve.
Gál Kinga békét sürgetett az EP rendkívüli ülésén