Aczél Endre: Végtére is

Aczél Endre: Végtére is: az a nyolcezer ember valósággal elsüllyedt a Gázát benépesítő palesztinok csaknem másfél milliós tengerében. Ha nem is mondta, mindenki tudta, hogy ennek a roppant kicsi és roppant sűrűn lakott területnek egyetlen négyzetméterét sem lehet betagosítani a „béke utáni” Izraelbe – csak a palesztin államba. Azt pedig minden kollégájánál Saron miniszterelnök tudta jobban, hogy az a pénz, amit Izrael Állam ennek a nyolcezer telepesnek a biztonságára költ (a terület 15-20 százalékának de facto megszállásával), a szó stratégiai értelmében előny és ellenszolgáltatás nélküli teher. Túl ezen – az izraeli jobboldalon legalábbis – Saron érzékelte a legjobban, hogy ha olcsó, de mutatós gesztust akar és kénytelen tenni a palesztinok (és Bush) javára, akkor a Ciszjordániánál hússzorta kisebb területű Gázát a maga – ugyancsak Ciszjordániánál – harmincszorta kevesebb zsidó telepesével minden izraeli érdeksérelem nélkül feladhatja. (A gesztus azért mutatós, mert a palesztinok első ízben lesznek urak saját földjeiknek legalább egy darabkáján.)

(Népszabadság, 2005. augusztus 10.)