– Rendkívüli időjárás jellemzi ezeket a heteket, ami – feltételezem – nemcsak a pillanatnyi előrejelzések alakulása miatt foglalkoztatja a meteorológiai szakembereket, hanem a globális változások szemszögéből, a regionális klímakutatás aspektusából is. Van-e az Országos Meteorológiai Szolgálatnak lehetősége arra, hogy ezt a területet is fejlessze? – kérdeztük Dunkel Zoltántól.
– Azt hiszem, a lényegét ragadta meg annak a szemléletbeli különbségnek, ami elődöm, Mersich Iván és közöttem fennáll. Mersich fő filozófiája az volt, hogy a meteorológiai szolgáltatás teljes mértékben üzleti alapra vihető át. Ez nem egy istentől elrugaszkodó koncepció volt: a 90-es évek elején például az angol és a holland meteorológiai szolgálat is úgy gondolta, hogy a meteorológia elmehet ebbe az irányba, sőt piaci alapon teljesen önfenntartóvá válhat. 2000 után mindkét szolgálat az állami finanszírozás felé mozdult el, a holland meteorológiai intézet költségvetése már 100 százalékban állami finanszírozású. Az időjárás-előrejelzés tűnt „eladhatónak”, így Mersich elnöksége alatt főként az előrejelzéssel kapcsolatos területeket fejlesztette. Minden olyasmit, ami érzése szerint nem ezt a célt szolgálta, visszafejlesztette vagy kidobta a hajóból. Többek között a klímakutatás is eléggé visszafejlesztette, s a klímaváltozás kutatása melletti harcos kiállása inkább a leváltása utáni időszakra tehető. A szolgálatnál például megszűnt az éghajlati osztály. Az OMSZ mára kiszorult az éghajlati „piacról”, hiszen ezzel a területtel foglalkozik többek közt az ELTE Meteorológiai Tanszéke, vagy az MTA.
– Kíván-e változtatni ezen a helyzeten?
– Feltétlenül: a rendelkezésre álló erőforrások birtokában ez megoldható. A klímakutatás azért nem tűnt el teljesen a szolgálatnál, csak szétszóródott három különböző egységre. Ez az éghajlatkutatásban beállott változások miatt is szükséges, hiszen ma már nemcsak különböző statisztikákról beszélhetünk az éghajlat kapcsán. Különböző számítógépes modellekkel lehet ma már szimulálni az éghajlat alakulását. Ez matematikailag ugyanaz a modell, amit az időjárás-előrejelzésre használnak. Működik nálunk egy nagyon erős numerikus modellcsoport, amelynek egy részét az éghajlat modellezésére lehetne szakosítani. Felvetésemet a kollégák kedvezően fogadták.
– Érdekes eredménnyel szolgálhatnak e kutatások a globális felmelegedés kérdéseire adható válaszok miatt is.
– Talán 1987-ben még a globális lehűlésről olvastam egy nemzetközi szakfolyóiratban, akkoriban erre következtettek. Tíz éve még sokan voltak, akik nem hittek az éghajlat-változásban, mára viszont nem kérdőjelezik meg a jelenséget. Ugyanakkor erre vonatkozó olyan egyértelmű szakmai bizonyítékok, mint a Newton- vagy az Ohm-törvény, még nincsenek.
– Miből lehet következtetni erre a jelenségre?
– A különböző „hosszú” meteorológiai megfigyelési sorokban megjelenik a hőmérséklet emelkedő vagy néhol csökkenő tendenciája, melyek a helyi hatásokat kiszűrni hivatott statisztikai módszerek alkalmazása után még mindig kimutathatóak. Szintén látványos a hóhatár északabbra tolódása, vagy hogy olyan növényi fajok jelennek meg északabbra, amelyek korábban ott nem voltak megfigyelhetők.
– A kiterjedt mérőállomás-hálózat fenntartásához, az OMSZ működtetéséhez komoly költségvetési támogatásra és saját bevételekre van szükség. A 2004-es összes bevétel 2,5 milliárd forint volt, amiből 1,4 milliárd forint az állami támogatás, és közel 1,1 milliárdos a saját bevétel. 2005-ben a szolgálat 300 millió forinttal kisebb költségvetési tervvel dolgozik. Követik-e újabb megszorítások, elbocsátások a múlt évieket?
– A kormányzattól eddig nem kaptunk tájékoztatást a jövő évi költségvetést illetően. Valóban, 2005-ben a bruttó költségvetés szűkösebb, mint a korábbi esztendőkben. Ám beszéltem gazdasági szakembereinkkel, akik azt mondták: itt csődhelyzet nem volt és nem is lesz. A költségvetés alakulása legfeljebb azt eredményezi, hogy nem tudunk az eddigieknek megfelelő nagymértékű beruházásokba kezdeni. Viszont 2003-2004-ben nagyon komoly infrastrukturális fejlesztések folytak, például igen nagy teljesítményű számítógépet vettünk. Az idei évben beruházásokra fordítható összeg nem olyan nagy mértékű, de igazán nagy fejlesztésre, mint például radar vagy számítógép beszerzése – és az Mersich Iván munkásságát dicséri – pillanatnyilag nincs szükség. A meglévő állami támogatás és saját bevételeink fedezik a kiadásokat.
– Nagy vihart kavart több ismert meteorológiai megfigyelő állomás: Kékestető és Siófok tervezett bezárása, a balatoni viharjelzés megszüntetése, illetve átszervezése.
– Erős az érzelmi támogatottsága például a siófoki állomás további fenntartásának, ezt ki is tudjuk gazdálkodni. Az automata állomásokkal szemben idegenkedés tapasztalható, amire valóban alapot ad, hogy a személyes jelenléttel végzett megfigyelések jóval értékesebbek. Egy automatától, ha azt jelzi, hogy 40 Celsius-fok van ott, ahol áll, nem kérdezhetem meg, hogy tényleg irtózatos meleg van-e ott, vagy csak meghibásodott a hőmérő. S különösen áll ez az előrejelzésben olyan fontos információkra, mint a felhőzet, a látástávolság. Kékestető megközelítése például problémás, ám kiderült, hogy az állomás lebontása jóval többe kerülne az üzemeltetésnél. Jelenleg Siófokon és Kékestetőn is működik a személyes megfigyelés és találhatóak automaták is.
– Említette, hogy a meteorológia üzlet is. Mennyiben közszolgálat az előrejelzések készítése s mennyiben üzleti vállalkozás?
– Nemcsak állami támogatást kapunk, saját bevételeket is kell hozni. Ez részben olyan szerződésekből áll, mint a repülés biztosítása végett a HungaroKontrollal, a Magyar Légiforgalmi Szolgálattal vagy a Magyar Honvédséggel való együttműködésünk: szolgáltatást adunk fix összegért. Körülbelül 300 millió folyik be évente a szó szerinti üzletekből, melyeket e szolgáltatások megvásárlóval kötünk; 100 millió forint alatt van a médiából befolyó összeg. Részben a televíziók, részben az újságok tartoznak megrendelőink közé. A magán-meteorológusok is ebben a szférákban mozognak, s nekik az volna az érdekük, hogy mi egyáltalán ne üzleti alapon működjünk, s ők nyugodtan üzletelhetnének: ez a gyakorlat alakult ki például az Egyesült Államokban.
– Jóval inkább a botrány, mint az üzleti szellem megjelenése „jött át” például abból, hogy egyes meteorológusok sajtóhírek szerint a rokonságukból összeállt betéti társaságon keresztül közvetítettek kollégákat a különböző médiáknak.
– Eredetileg akik a televízióban szerepeltek, kaptak valamilyen díjazást. Ekkor alakítottak meg egy betéti társaságot, az előző elnök hathatós támogatásával. Ez lehetővé tette a televíziós szereplést, arra hivatkozva, hogy a köztisztviselői törvény nem tesz lehetővé más megoldást. Párhuzamosan működött tehát egy szerződés, amelynek folyamán a meteorológiai szolgálat adatot, információt szolgáltatott, saját stúdiójából is adott felvételeket, s közben az ügyben érintett bt. is „adott” embereket. A közszolgálati törvény ezt lehetővé teszi, ám igaz, hogy etikai kérdéseket vet föl ez a párhuzamosság. Az előző elnök leváltása idején minisztériumi bizottság vizsgálta hosszasan ezt a kérdést is. Korábban volt az OMSZ-nek a bt.-vel szerződése, ezt a miniszteri biztos megszüntette.
– A szolgálat élén történő elnökváltáskor megfogalmazódott egy ismert, a médiában gyakran szereplő meteorológus, Aigner Szilárd részéről, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat felesleges fejlesztésekre költi a pénzét és túl nagy létszámmal dolgoztat.
– Tapasztalható egy olyan irányzat, ami mindent üzletesíteni akar. Csakhogy vannak olyan intézmények, amelyeket nem lehet csak a piac törvényei alapján működtetni, ilyen az Állami Operaház, a Nemzeti Múzeum vagy az OMSZ. Vagy támogatja őket az állam, vagy nem. Mi a médiában megjelenő időjárás-előrejelzés mellett számos más feladatot is ellátunk, többek között levegőkémiai méréseket végzünk, számítógépes modelleket fejlesztünk, üzemeltetünk egy nagy állomáshálózatot, több nemzetközi szervezetben képviseljük aktívan a Magyar Köztársaságot. Például ahhoz, hogy a feladatainkat ellássuk, tagságot kell vállalnunk nemzetközi szervezetekben. Ezek a tagdíjak horribilis összegek. Jelenleg mintegy 250 millió forintot fizetünk tagdíjra nemzetközi szervezetekben, így a Meteorológiai Világszervezetnek, illetve az EUMETSAT vagy az ECMWF számára. Utóbbi szervezet modelljeit üzleti alapon képtelenség volna megfizetni, viszont büszkén hozzátehetem, hogy jelenleg két emberünk is dolgozik Readingben, a szervezet angliai székhelyén. Így arra a kérdésre pedig, hogy sokan vagyunk-e, azt tudom mondani mondani mindenkinek, hogy látogasson meg minket, s nézzen körül nálunk hogy mit csinálunk, hányan vagyunk. Azt hiszem, a látogatás után egyet fognak érteni velem abban, hogy nem sokan, hanem inkább éppen elegen vagyunk. A környező országok meteorológiai intézeteinek létszámához mérve magunkat: inkább kevesebben.
A határon túli magyar sajtót is ellátja napi vagy heti, magyar nyelvű prognózissal az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzési és alkalmazott meteorológiai főosztálya – derült ki ott jártunkkor. A rádiók, televíziók részben élő bejelentkezésre tartanak igényt, részben saját maguk szerkesztik meg az időjárás-jelentést a beérkezett adatok alapján. Itt is túlteng az üzleti szemlélet: a szakszerű prognózishoz minimálisan szükséges egy perc helyett gyakran fél percek vagy tíz másodpercek állnak rendelkezésre. Ez idő alatt, ha köszön is azt ember, ami illik, vajmi kevés idő marad a várható időjárás szabatos, szakszerű ismertetésére – fejtette ki Molnár László meteorológus.
