Mádl Ferenc leköszönő államfő köztársasági elnökként ötéves hivatali ideje alatt összesen 31 országban járt, és 82 látogatást tett, az utolsót XVI. Benedek pápánál a Vatikánban. Mádl volt az első magyar köztársasági elnök, aki felkereste Ciprust, Libanont és Macedóniát.
Hivatali ideje alatt több mint ötszáz törvényt írt alá. Tizenkét alkalommal a parlament által már elfogadott törvény aláírás előtti normakontrollját kérte az Alkotmánybíróságtól – háromszor az Orbán-, ötször a Medgyessy-, négyszer a Gyurcsány-kormány idején. Mádl Ferenc alkotmányos szempontból aggályosnak tartotta többek között a PSZÁF-törvényt, a Btk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását, az ügynöktörvényt, a felsőoktatási törvényt. A ma leköszönő államfő öt alkalommal utalt vissza törvényt további tárgyalásra az országgyűlésnek. A parlamentben hét alkalommal szólalt fel, az országgyűlés ülésén 29 esetben vett részt.
Az elmúlt öt év során Mádl Ferenc 18 hazai és külföldi kitüntetésben, címben részesült, többek között megkapta a francia Becsületrend nagykeresztjét is. Hivatali ideje alatt díszdoktorává választotta a Sorbonne, a heidelbergi, a nápolyi Federico II., a müncheni Ludwig Maximilian, az athéni és a Tallinni Műszaki Egyetem.
Államfőként adott egyik utolsó interjújában Mádl Ferenc kijelentette: megkönnyebbülést és megnyugvást is érez leköszönő köztársasági elnökként. Az elmúlt öt évet úgy értékelte: „Jó mulatság, férfimunka volt”.
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, majd 1961 és 1963 között tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán. Tíz éven át az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, Mádl 1973-ban kapott egyetemi tanári kinevezést, majd 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az Egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője. Mádl 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.
Mádl Ferenc 1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE tiszteletbeli doktorává és számos egyetem díszdoktorává (Athén, Heidelberg, München, Nápoly, Sorbonne, Tallinn) avatták.
A politikában a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése, külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben. 1991-től a bős-nagymarosi vízerőmű kormánymeghatalmazottja is volt. Mádl 1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként dolgozott.
Mádl Ferenc 1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és a Fidesz közös államfőjelöltje volt. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöki posztját töltötte be. 1999-től 2000 augusztusáig a kabinet tudományos tanácsadói testületének tagja volt.
2000. június 6-án az Országgyűlés a Fidesz és az FKGP jelöltjeként a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, hivatalába 2000. augusztus 4-én iktatták be Kossuth téren ünnepélyes keretek között.
Mádl ősztől visszatér az ELTE jogi karára, és ismét tanítani fog.
(Forrás: keh.hu, Hír TV)
