Salzburger Nachrichten (salzburg.com/sn)
A tartományi lap Magyarország felpanaszolja a Rába szennyezést címmel az osztrák APA hírügynökség tudósítása alapján röviden foglalkozik Persányi Miklós levelével.
Állítólag a határmenti Gyanafalva bőrüzeméből származó anyagok a felelősek a Rába szennyezéséért. Ezt közölte a budapesti környezetvédelmi miniszter, Persányi Miklós osztrák kollégájának Josef Pröllnek kedden írott levelében.
Persányi felszólította Pröllt, hogy a lehető leggyorsabban szüntesse meg a szennyezést. Amióta a bőrüzem létezik, azóta a Rába vize egyre gyakrabban habzik, ami a magyar lakosságot növekvő aggodalommal tölti el – folytatta Persányi.
A Rába minőségét 2003 óta vizsgálja egy magyar-osztrák vízvédelmi bizottság, s folyamatos romlást állapítottak meg. A kérdéssel már foglalkozott a magyar parlament környezetvédelmi bizottsága is.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Petra Stuiber A tigris-álom határai címmel rajzol képet a magát Kárpátok tigrisének nevező Szlovákia fejlődésének határairól. A riporternő rezüméje, észak-keleten a helyzet változatlan, nyomát sem látni a fellendülésnek.
Poprád (Deutschendorf) idilli felvidéki városka, mely évszázadokon keresztül a Szepesség gazdasági, adminisztratív és kulturális centrumának számított a Magas-Tátra előterében. A középkorban szászokat telepítettek ide, hogy rezet bányásszanak, a reneszánsz idején itt állt a környék első papírgyára, a XIX. század végére a várost vasút kötötte össze Kassával. Számos gótikus templom tanúskodik Poprád dicső múltjáról, a kedves környezetet a Tátra csúcsai szegélyezik.
A mindennapok Poprádon és környéken kevésbé kellemesek. Az ország nyugati részén tapasztalható gazdasági fejlődés, egyelőre nem igazán érezteti a hatását észak-keleten. Az 54 000 lakosú város elhagyott üzemeit a rozsda eszi, miközben új vállalkozások alig települnek oda. A térségben a munkanélküliség 20 százalékos, miközben országos szinten „csak” 15 százalékon áll. Ráadásul egyre több vállalat még keletebbre, Ukrajnába költözik, ahol a munkavállalók még olcsóbbak, sokak órabére még az egy eurót sem éri el.
Jellemző a Poprád melletti 4000 lakosú község, Kakaslomnic története, ahol a legnagyobb munkaadó a Tatramat nevű vagon gyár volt, melyet néhány éve felvásárolt a Whirlpool. Még mielőtt kitört volna az általános jólét a cég megkezdte a termelésnek az alig 40 kilométerre (?) lévő Ukrajnába telepítését.
Ismét százak veszítik el állásukat, s egyre nő azok száma, akik már évek óta nem rendelkeztek „rendes” munkahellyel. Sokan feketemunkásként dolgoznak Ausztriában, Németországban, vagy Csehországban. A közelmúltban látott hozzá a pozsonyi kormány egy olyan kísérlethez, melyben 4000 munkavállalót azért támogatnak, mert legalább három hónapot külföldön dolgozik. Ennek az intézkedésnek a hivatalos indoklások szerint a munkavállalói mobilitás növelése a célja. Vlado Spánik, a Friedrich Ebert Alapítvány szociálpolitikai szakértője szerint ez nem egyéb, mint „rossz vicc”.
A szlovák szakszervezetek nem látnak okot az optimizmusra. A térségben alig történt előrelépés a bérek és a munkafeltételek területén, ráadásul egyre súlyosabb gond, hogy mind többen nem alaptalanul aggódnak munkahelyeik megőrzéséért. Spánik szerint létezik még egy a térségre jellemző probléma: „Gyakran a mentalitással is baj van. Sokakból hiányzik a kezdeményezőképesség és a személyes felelősség. A kakaslomnici tanárnő, Libusa Tokarcíková szerint: „Főként a romák akarnak csak szociális segélyből élni.”
A cigányok vitán felül a térség egyik legnagyobb problémáját jelentik, hiszen a szlovák-romák 40 százaléka itt él és szinte 100 százalékban munkanélküliek. A létező szocializmusban, amikor a tervgazdaságban a régiót iparosították és a Tátra minden völgyében egy gépgyár, vagy egy acélmű termelt, akkor valahogyan a cigányokat is foglalkoztatták. Amikor a fordulatot követően a veszteséges – tehát majdnem az összes – üzemeket bezárták, ők voltak az elsők, akik elveszítették munkahelyeiket. Azóta csak szociális segélyekből élnek, s egyre rosszabbul, hiszen a kormány tavaly a gyermektámogatásokat radikálisan csökkentette.
A teljesen szeparált cigány falvak barakkjaiban gyakran 20-an élnek 10 négyzetméteren. Kakaslomnic mellett is található egy ilyen, mintegy 1400 lakosú romafalu, ahol százszámra csatangolnak koszos, cipőtlen, tépett ruhájú, fogatlan cigánygyerekek. Itt a lányok 14 évesen esnek teherbe és 30 esztendős korukra már megvénülnek. A falu határában két hatalmas családi ház áll, amit a helyi uzsorás épített. A bőrkabátos kövér férfit csak kis fejedelemnek szólítanak a helyiek. Büszkén meséli, hogy számos cége van, de egyetlen cigányt sem alkalmaz, „mert ezek nem valók semmire.”
A közelmúltban az osztrák segélyszervezet, a Caritas az olajipari céggel, az ÖMV-val közösen Kakaslomnicon egy cigány iskolát hozott létre, ahol a helyi tanerők a roma gyerekek jövőjéért próbálnak meg tenni. Az ÖMV bebútorozott a falu határában egy barakkot és tanszert vásárolt, míg a Caritas a gyerekek élelmezését oldotta meg és ellátta őket iskolakezdő csomaggal, melyben nemcsak a ceruzát és füzetet találnak, hanem törölközőt és szappant is. Az, hogy a cigány gyerekek szlovákul beszélni, olvasni és írni megtanulnak az első lépés, nem csak a kakaslomniciaknak, de az egész térségnek.
Thüringer Allgemeine (thueringer-allgemeine.de)
Az erfurti napilapban Dietmar Grosser Vita a bér körül című írásában uniós összehasonlításban foglalkozik a német munkavállalók járandóságával.
Türingiai telephelyek a bérek tekintetében komoly előnyt tudnak felmutatni, legalább is a munkaadók szempontjából. Ezzel szemben a szakszervezeti szövetség, a DGB bírálta azt a tényt, hogy a türingiai foglalkoztatottak harmadával kevesebb bruttó bért kapnak, mint nyugati társaik.
Türingia számít a munkaerőköltségek tekintetében – amibe a munkabért és egyéb járulékokat, mint a társadalombiztosítás, szabadság és karácsonyi támogatás – Európa legolcsóbb telephelyei egyikének. A munkaadókhoz közelálló kölni Német Gazdaság Intézetének (IW) számításai szerint egy óra munka a nyugatnémet iparban átlagosan 27,60 euróba kerül (15,45 euró ebből a munkabér), ez Türingiában 17 euró, (melyből 10 euró a munkabérből). A tavalyi évben az ipari munkaerőköltségek nyugaton 1,9 százalékkal nőttek, míg Türingiában 1,8 százalékkal emelkedtek. Ezzel Türingia a munkaköltség tekintetében olcsóbb, mint Olaszország (17,24 euró), Írország (18,79 euró) és Franciaország (20,74 euró). Ennél sokkal kedvezőbbek az új uniós tagállamok munkaerőköltségei, ahol egy óra lengyel munka átlagosan 3,29 euróba, míg Magyarországon 4,53 euróba kerül.
origo.hu
Menczer Tamás: Ilyen, amikor kiderül az igazság! - videó
