Pilu honlapján az egyetlen helyen, ahol dalai elérhetők – ha csak barátaink, kollégáink gondosan le nem töltötték közös vidulás céljából – szinte kizárólag közéleti, közérzeti témákkal foglalkozik. Gyakran olyan jelenségekről rappel, amelyek megfogalmazására már a hétköznapokon se igen vesszük a fáradságot, mert megszoktuk, nem számít, hogy mit érzünk, mit gondolunk. Senki se kíváncsi rá, és úgysem változik semmi. Mintha itt se lennénk. (De közben máshol se.)
„Ez is Havanna,/ De mégsem Kuba./ Rettegi nevét Pest és Buda./ Ezt hagyta ránk örökül a kommunista rezsim,/Tengődnek az emberek a koszton meg a rezsin.„ – énekli Pilu az ironikusan könnyed hangvételű, karibi hangulatú nyitódal refrénjében. Demszky főpolgármestert pedig így dalolja nyakig az aszfaltba a sampleres Veinemöinen: „Lökd meg, Demszky,/ El kéne tűnnöd./ Lökd meg, Demszky/ Vegyél egy tükröt/ Lökd meg, Demszky,/Nézz abba bele/ Mert bukott királynak/Abcúg a neve.” A honlap és a zenei anyag alapos tanulmányozása után kíváncsiak lettünk, ki húzódik meg a Pilu művésznév mögött. A harmincas, műszaki beállítottságú úrral, aki valaha a P.Ö.H.C.E., illetve a Pravda nevű zenekarokban exponálta magát, s manapság csak munka mellett zenélget, nyarai egy részét pedig a festői Zebegényben múlatja, végülis jó egy órát beszélgettünk telefonon.
– Június vége óta idáig vártam, hogy a jobboldali politikusok közül kire mér csapást, ahogy azt egy indexes cikkben beígérte.
– Ha az Országutak Vámszedői című dalt figyelmesen hallgatta, ott szerepel az akkori, jobboldali kormányra vonatkozó komoly kritika. De erőltetett lenne, ha pártatlanságomat úgy próbálnám bizonyítani, hogy egyet jobbra, aztán rögtön egyet meg balra ütök. Ha lesz téma – aminek a hiányától nem nagyon félek –, akkor kap a jobboldal is. Egyébként sem hiszem, hogy az a sokat emlegetett szakadék a jobb és a baloldali szavazók között lenne. Sokkal inkább a politika és a szavazók között van. A politika rég elszakadt a valóságtól és eredeti szerepkörétől. Ez a jelenség nem csak nálunk figyelhető meg, de ez nem mentesíti a felelősség alól a hazai politikai elitet. Két jobbos és két balos kormányt éltünk túl. Így nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az ország jelenlegi állapotáért (nem csak a gazdasági állapotról beszélve) egyformán felelős mindkét politikai oldal. Ezúton is gratulálnék nekik!
– Mit szólt a dalai kapcsán ahhoz a kritikához, hogy elenyészően kevés bennük a trágárság?
– Szerintem, a cikk szerzője, nem gondolta komolyan ezt az észrevételt. De ha valaki a rap, a hiphop műfaji sajátságait kéri rajtam számon, és jön a gettóval, a west coasttal meg az east coasttal, azon én csak röhögök.
– Biztosan az is mulatságosan hangzik, hogy az odamondós éneklés meg a dalpárbaj több, mint ezeréves műfaj. A néprajzkutatók ezért bizonyára azon derülnek, hogy amerikai közvetítéssel, a magyar életérzéstől idegen és komikus műfaji sajátságokkal, mint rap meg hiphop került a felszínre Magyarországon.
– Nekem ezek a stiláris lehetőségeim, mert énekelni nem tudok. Egyébként, pont erre próbálok utalni az „utcakultúr regő” stílus meghatározással.
– És miért zenél egyedül évek óta?
– A szokásos történet. Az utolsó zenekar tagjai közül többen családot alapítottak, más dolgokba fogtak, nem maradt elég idejük a zenélésre.
– A honlapon olvastam, hogy nagyon demokratikusan mindenkit felhatalmaz arra, hogy bátran töltse le, sokszorosítsa a dalokat. A lemezkiadás azért nagyobb ismertséggel járna, nem?
– Valószínűleg igen, és gondolkodom is rajta, hogy kiadjuk a lemezt, aminek a zenei anyaga már nagyjából készen is van. A lemezkiadókat, producereket viszont több okból is el akarom kerülni. Volt már velük rossz tapasztalatom, és az se vonz, hogy minden megvásárolt CD után 50Ft-ot kaszálhatok. Halálra röhögöm magam, mikor a médiában arról siránkoznak, hogy mindenki vegye meg a három-négy-ötezer forintos CD-iket, és ezzel mentse meg a zenét. A kiadó keres 600 Ft-ot egy lemezen, a zenész meg, jó esetben, egy százast. A kereskedők meg osztoznak a maradék kétezren, majd ráugrik az áfa, és meg is vehetjük a 3600-ért, a négyszáz forinton legyártott lemezt. Na ebből szeretnék kimaradni. Egyébként a lemezkiadás jelenlegi formája, már nem sokáig tartható, illetve már meg is dőlt, de erről órákig lehetne beszélgetni...
Ha kiadom a lemezem, nem akarom, hogy ezerötszáz forintnál többe kerüljön. Az én megítélésem szerint ennél nem ér többet egy CD. Még nem sikerült megtalálnom azt a hálózatot, aki tudja és akarja is garantálni, hogy a boltok polcaira ennyiért kerüljön. Egyébként ebben az esetben is letölthető lesz a teljes zenei anyag a honlapról, de gondolni kell azokra is akiknek nincs internetelérésük, illetve azokra akik, szeretik a CD-t kézben fogni.
– A honlap alapján azt hittem, hogy ön tudatosan, valami dac féléből illegalitásba vonult. Most meg az az ember érzése, hogy akár színpadon is fellépne.
– Ez már csak technikai kérdés, hamarosan sor kerül rá. Az illegalitásról meg annyit, hogy aki minimális számítógépes ismeretekkel rendelkezik, pillanatok alatt kinyomozhatja személyes adataimat.
– Sajnáltam egy kicsit, hogy az előző interjúban csak a „véletlenül diplomás„ értelmiségieket hordta el, a többitől a honlapján még bocsánatot is kért. Pedig az előző rendszerben elkényelmesedett szellemi lakájok, az óvatoskodók, a bizonytalankodók, a folyton a bőrüket féltők is sokat ártottak az országnak az elmúlt tizenöt évben.
– Azt látom, hogy a magyar értelmiség nem vállal kellő szerepet társadalmunk életében, ami meglátásom szerint morális kötelessége lenne. Rajtuk is múlik, vagy talán főképp rajtuk, hogy például a civil kezdeményezések nem működnek úgy, ahogy egy normális országban kellene, és a politika feletti egyetlen kontrol, eltűnt, illetve meg sem született.
–Ön szerint ma az értelmiségnél lenne a labda?
–Igen, már tizenöt éve, de ha sokáig tétlenkedik, lehet, hogy mások veszik át azt a szerepkört, amit nekik kellene betölteniük, és ez nem biztos, hogy túl szerencsés megoldás.
– Azt már elárulta korábban, hogy munkás családba született, de a dalszövegekből az derül ki a számomra, hogy mostanra valamelyest azért „fölküzdötte” magát.
– Nem hiszem, hogy a Szuzuki jelenti a „felküzdést”. Mondjuk, hogy a középréteghez tartozom.
– Nem tapasztalta azt, hogy aki jó magasra mászott az uborkafára, az onnantól tesz a szegényebbekre, akinek meg nem sikerült, az nem tudja fölmérni, hogy a másiknak milyen vastag a vaj a kenyerén. A kicsit jobb módút ugyanúgy irigyli, mint a nagyon gazdagot?
– Ezt nem tudom. Tény, hogy a rendszerváltás után bedőlt az addig meglevő értékrend. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy áttértünk „a pénz alapú” értékmérésre, hanem magában az anyagiak értékelésében is hihetetlen torzókat vélek felfedezni. Az ötmilliós lakótelepi lakások előtt nemcsak a Ladák sorakoznak, hanem a hat-nyolc milliós autók is. Sokan megpróbálják jobb módúnak mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Státuszszimbólumokkal próbálják elhitetni magukkal és másokkal, hogy jól élnek. Jómagam is ismerek olyan családokat, akik évekig nem nyaralnak, párizsit esznek, hogy tudják fizetni a kocsi törlesztő részletét. Egészségükre! Az is szöget üt a fejembe, hogy a közismerten „gagyit” árusító hipermarketek előtt látok komoly autókat parkolni. Felvetődik bennem a kérdés, hogy akinek 5 milliós kocsija van, az miért vásárol egy olyan helyen, ahol finoman szólva is megkérdőjelezhető a termékek minősége, és miért akar spórolni háromezret egy nagybevásárláson? Érdekes.
– A „fenn az ernyő, nincsen kas” szindrómát már Mikszáth is megírta. Közép-Európában, vagyis WestBalkánon nincs sok új a nap alatt, s cikizi a nyugatot is.
– Van is mit, akad fogás bőven, az úgynevezett nyugati társadalmakon. De nekem most nem tetszik ez a szám. Át akarom írni a szöveget és a zenét is, de a mondanivaló, természetesen marad.
– Őszintén megdöbbentem, amikor azt olvastam a honlapján, hogy valakik az ön nevében válaszolgattak a chatelőknek az Index fórumán. Önt hogyan érintette, sejti, hogy kik lehettek?
– Szerintem ráérő tinik. Bár egy-két hozzászólásról nehéz nem azt feltételezni, hogy az általam kritizált politikus klikkjétől származna. Végülis, lerendeztem a dolgot azzal, hogy megírtam a honlapomon: egyik válasz sem tőlem származik.
– Régebben olvasgattam fórumokat, de azt vettem észre, hogy a legritkább esetben jutnak el a kezdőponttól valami értelmes végkifejletig. Mindenki írja, ami épp az eszébe jut, aztán ellaposodik, elhal az egész.
– Vannak azért olyanok is, akik nem egymással chatelgetnek, hanem veszik a fáradságot, hogy e-mailt küldjenek nekem. Azok között akad, akiktől néha nagyon komoly leveleket kapok. Egy fiú például azt írta, ő is lakótelepen él, és szeretné megtudni tőlem, hogy lehetne onnan kikapaszkodni, hogy lehetne másképp élni. Csak vakargattam a fejem, amikor elolvastam, nagyon meghatott. Rám zuhant a válaszadás felelőssége. Ekkor értettem meg azt, hogy egyáltalán nem mindegy, mit énekelek el, milyen adás megy tőlem az embereknek.
– Az ön szövegei bátrak, szókimondóak, ami főleg az utóbbi években számít meghökkentőnek, mert a szabadság másfél évtizedében erről végképp sikerült leszokni, de azért mintha nem lépne át egy fajta határt. Vagy ön szerint ma nincsenek is tabuk?
– Gondolom, azért látott már RTL Klubot?
– Ja, nem a szexre gondolok. Inkább arra, hogy vannak-e olyan témák, amikről ma Magyarországon jószerével még szűk körben se igen beszélünk, mert nem illik, baj lehet belőle, satöbbi.
– Én sem arra gondoltam, sokkal inkább, arra hogy a mai média jelentős része nem ismeri a tabukat abban az értelemben, hogy gátlástalanul lép át írott és íratlan, morális és jogi szabályokat a nézettség érdekében. Bármit meg és bemutat, amitől egy tucattal több nézőt remélhet, de gondosan kerül minden olyan a témát, ami közvetve vagy közvetlenül veszélyezteti rövid távú, anyagi érdekeit. Tehát érinthetetlen téma nincs, és mégis van. A legszégyenletesebb tabunk Trianon. Ki sem lehet szinte ejteni ma ezt a szót Magyarországon anélkül, hogy rögtön jelzőket ne akasszanak az emberre. Legyen a megszólaló akár zenekar, vagy egyetemi tanár. Az előbbire rásütik a „szélsőjobbosszkinhed” jelzőt, az utóbbinak pedig nem adnak műsoridőt. Mintha nekünk, magyaroknak lenne szégyenkezni valónk ezzel kapcsolatban. Ez a szégyen.
Vlagyimir Putyin
Itt az időpont: ekkor találkozik Trump Putyinnal
