Bár végső és mindenkire érvényes választ nem adott arra, hogy hol jó élni Magyarországon, a Politikatörténeti Alapítvány megbízásából készített kutatás legalább eloszlatott néhány tévhitet. Például át kell értékelnünk a kettészakított országról alkotott képünket: a gazdasági fejlődés, illetve fejletlenség ugyanis nem két nagy tömbre, nyugatira és keletire osztja fel Magyarországot. A helyzet sokkal inkább mozaikszerű megoszlást mutat. Ha jól akarunk élni, elvileg mehetünk a Dunától jobbra is, balra is.
A Bécs-Budapest, illetve a Budapest-Balaton tengely húzóereje tetszik rendezőelvnek, hiszen itt csoportosul a dinamikusan fejlődő, illetve a fejlődő kis régiók legtöbbje, ám találunk ilyen szigeteket Debrecen, Kecskemét és Szeged környékén is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ilyen kis régiókban él az ország népességének mintegy hatvan százaléka, a kitörési esélyeket is mutató felzárkózó térségekben a vidéki lakosság 24, míg a stagnáló vagy lemaradó térségekben mintegy 25 százaléka.
A hetvenes években kialakított településhierarchiát a rendszerváltozás után fokozatosan másfajta rangsor váltotta fel, magyarázza Nagy Ildikó társadalomkutató. Egy-egy település korábbi, hierarchikus pozícióját felváltotta a jövedelemszerzésben elfoglalt helye.
Gettósodás, kiköltözés
Az újfajta településrangsor kialakulását több folyamat befolyásolta: a nehézipari térségek és mezőgazdasági területek hanyatlása, vagy a határ menti régiók felértékelődése. Ilyen tényező az új típusú migráció: a városról falura való kiköltözés. Ez csak Budapest esetében százezres nagyságrendű népmozgást jelent, s főként a jómódú középosztályt érintette. Így egyrészt felértékelődtek a nagyvárosok melletti falvak, ahol az egekbe szöktek az ingatlanárak, és megjelentek a lakóparkok. Az elszabaduló árak miatt viszont a helybéli fiatalok megélhetése ellehetetlenült, így ők sok esetben a közeli városok lakótelepeire húzódtak vissza. A nagyarányú betelepedés így rengeteg társadalmi feszültséggel jár.
– Az effajta koncentrálódás, vagy gettósodás nagyon jellemző a mai Magyarországra – mondja Nagy Ildikó. – A lakótelepek egyre inkább a szegénység tömbjeivé váltak. A gettósodás kialakulásához hozzájárult a Kádár-korszakra jellemző ingázás viszonylag gyors megszűnése is. A többnyire alacsony iskolázottságú ingázók gyakran visszaköltöztek azokra a kistelepülésekre, ahonnan korábban bejártak dolgozni. Az ilyen stagnáló falvakra (a hazai falvak többsége ide tartozik) a városok már nem tudnak elég szívóhatást kifejteni, és az alulképzettek általános munkanélkülisége miatt egyre nagyobb arányban jelennek meg a halmozottan hátrányos társadalmi rétegek. Felerősödött a régiók közötti vándorlás, illetve a falvak közötti lakosságcsere. Mivel többnyire a jobb anyagi helyzetben lévők vállalták a költözést, ez is hozzájárult a szegényebb rétegek koncentrálódásához.
Nem csodaszer a falusi turizmus
A stagnáló vagy süllyedő térségek helyzetét az ötletszegénység is nehezíti, holott egy-egy jó elképzeléssel az egész település jövőjét meg lehet alapozni. Jól kitalált térségi marketinggel, fesztiválokkal turistákat lehet egy-egy térségbe csalogatni (pl. Kapolcs és környéke). Sokat tehet viszont egy-egy település fejlődéséért a városlakó falusiak új csoportja, amely már nem jövedelemkiegészítő mezőgazdasági termelésre használja lakótelkét, mint tette ezt a hetvenes, nyolcvanas években, hanem kis édenkertek megteremtésére. A Balaton-felvidéket, a vend vidék tradicionális lakóházait vagy az alföldi turizmus tanyáit egyaránt a felső osztályok építették újjá.
A falusi turizmus viszont nem általánosan bevethető csodaszer. Túl sokan apellálnak rá anélkül, hogy felmérnék a helyi jellegzetességeket.
– Nagy lehetőségek rejlenek ugyanakkor a kistérségek lehetséges együttműködésében – vázolja a kitörési lehetőségeket Nagy Ildikó –, ám a régió, mint területi intézmény, egyelőre nem működőképes. Még nem jelent meg a regionális identitás, a régiók a megyehatárok nyomán alakultak ki, így azok érdekeihez igazodnak. Sem az egyes települések, sem a kormányzat nem mond le megszerzett funkciójáról.
Úgy tűnik, jelenleg a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítéséhez és tartós fennmaradásához is adottak a feltételek. Amíg ez el nem dől, csak reménykedhetünk: ha a szerencse nem sodort minket egy-egy jobb „sziget” vonzáskörzetébe, netán kiemelkedő tengely mellé, akkor talán egy autópálya vagy egy, a vidéket „kitaláló” ötlet még kihúzhatja régiónkat a szürke zónából. Hiszen mindenhol jó, de azért ennek is lehetnek fokozatai.
Népszabadság
Szijjártó Péter
Új szintre lép a Budapest–Peking kapcsolat: döntött az Air China
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!