Mi a magyar tenisz jelenlegi legnagyobb kihívása? A főtitkár válaszolt

A Schmitt család három leánya – Alexa, Petra és Gréta – már a hetvenes években hatalmas népszerűségre tett szert az egy évtizeden át sugárzott televíziós produkció révén, amelyben édesanyjukkal – az 1964-es, tokiói olimpián felemáskorláton ezüstérmet szerzett tornásznővel, Makray Katalinnal – missziós cselekedetet hajtottak végre: folyamatosan a fotelok és kanapék átmeneti elhagyására szólították fel a nézőket. Közben édesapjuk, Schmitt Pál kétszer is – 1968-ban és 1972-ben – szerepelt az olimpiai bajnok magyar párbajtőr-válogatottban, így neki nem volt szüksége tornára, hiszen egészen 1976-ig tagja volt a csapatnak, utána pedig teniszben is rendszeresen versenyzett. A tévétornának azután egyszer csak vége lett, a három lány pedig aktívan és jól is teniszezett. A középső, Petra továbbra is szorosan kötődik a játékhoz.

Schmitt Petra egy éve lett a Magyar Tenisz-szövetség főtitkára

– Feltehetően komoly harci kedvre volt szüksége, hogy belevágjon ebbe a sokrétű munkába. 
– Azzal a konkrét elhatározással indultam neki, hogy egyértelműen lezárjuk a mögöttünk hagyott viharos időszakot. A belépésemkor működő elnökség előtt már világos volt, hogy ennek a nehézségekkel teli, konszolidációs folyamatnak vége lesz, jelen időben már inkább csak a befejező gereblyézések, elboronálások zajlanak. Az előző, négyéves időszak vezetése nagyon komoly munkát végzett, aminek eredményeként engem már rendezett viszonyok vártak. A legfőbb szempontnak azt tartom, hogy a szövetség napi munkájában és gazdálkodásában olyan rend legyen, amely egy világosan tervezhető fő irányt mutat mindenkinek. A célom az, hogy a rendkívül sokrétű tenisztársadalom valamennyi rétegével legyen személyes kontaktusom. Egy olyan nyitott kapcsolatrendszert kívánok működtetni, amelyben minden érdemi tapasztalat, kérés, öröm és bánat eljut hozzám. Azon vagyok, hogy a még meglévő ügyek mielőbbi lezárásával odáig jussunk, hogy előre tekinthessünk és elkezdhessünk építkezni. Sokat jelent a tény, hogy jelenleg egyéniben öt játékosunk is van a világranglista top 100-as mezőnyében vagy annak közelében, női párosban pedig még előkelőbb helyen, a top 30-ban van két versenyzőnk. Ez országunk alapvető helyzetét és lehetőségeinket figyelembe véve igen nagy dolog. Példaképek bőven vannak előttünk. Maradjunk csak a cseheknél vagy a szlovákoknál, ahol a rendkívül gazdag tradíciók mellett olyan kiérlelt tenisziskola-rendszer működik, amivel nemigen tudunk versenyezni. 

Az utánpótlás jelenti a magyar teniszsport problémáját

– Milyen alapokkal rendelkezik a magyar tenisz, mire lehet építkezni? 
– Háromszáz tagszervezetünk van, közülük százötven és kétszáz közötti azoknak a száma, ahol komolyabb szakmai munka folyik. Évente sokezer játékengedélyt váltanak ki, de rendszeresen csak mintegy másfél ezren versenyeznek. 

– A sportmarketinges tapasztalataira hagyatkozva hogy látja, mely feladatok megoldását lehet reális célokként megjelölni és melyek azok a vágyak, amelyek inkább csak a távolabb jövő reményei közé tartozhatnak? 
– Alapvető határokat húznak a terveinknek a rendelkezésünkre álló pénzügyi eszközök. Működésünk legfontosabb pillére az állami támogatás, amely az éves keretösszegnek a túlnyomó százalékát teszi ki. A Nemzetközi Tenisz Szövetség által nekünk biztosított, nemzetközi junior versenyek számát maximálisan ki tudjuk használni olyan tornák megrendezésével, amelyek a mi legjobb utánpótlás korosztályú teniszezőink szakmai fejlődését leginkább biztosítani tudják. Ez egy alapvetően fontos és nagyon pozitív dolog a szövetségnek. 

Ahol nagy lemaradásban vagyunk, az a kicsik, az utánpótlás kiválasztása. A tenisz alapvetően olyan nagy anyagi terhet ró a családokra, amit nagyon kevesen tudnak vállalni. Ráadásul a tao-sportágak elszívó hatása miatt egyre kisebb a merítési lehetőségünk. Szövetségünk a nehéz feltételek között is megpróbálja megtalálni és elérni a még fellelhető és leköthető fiatalokat a tíz év alatti tehetségkutatók szervezésével. Ez azért is fontos, hogy a tehetségeket mielőbb bekapcsoljuk a korosztályos versenyek rendszerébe, mert ha ez csak később történik meg, addigra már túl nagy technikai és taktikai hátrányba kerülnének a nemzetközi mezőnyben.

– Az utánpótlás alaphelyzete tehát nem a legjobb. Beszéljünk örvendetesebb dolgokról! 
– A legjobb egyéni játékosaink kiváló szereplése a legnagyobb tornákon és az előkelő világranglista-helyezéseik nagyon sokat jelentenek a magyar teniszsportnak. Mellettük nem szabad elfelejteni Babos Tímeát és Stollár Fannyt sem, akik párosban nagyszerűen teljesítenek. Vannak olyan, húszas éveik elején járó reménységeink is, akik odaérhetnek a kiemelt versenyzőink közelébe, miként az U16-os korosztályban is vannak fiataljaink, akikben benne van a komoly eredmények lehetősége. 

– Mit próbálnak tesznek azért, hogy a fiatal edzőjelöltek közül minél többen készen legyenek a valóban igényes edzői hivatás vállalására? 
– Szövetségi szinten a hosszú ideje kiváló munkát végző Papp Sándor kezében van az edző- és továbbképzés témája. Az elmúlt években a szövetség részéről prioritást élvez, hogy a nemzetközi szövetség edzőképzésének tematikájával kompatibilis rendszert működtessünk. Ezeket az anyagokat átvesszük, lefordítjuk, ezekről képzéseket és konzultációkat tartunk azért, hogy valóban lépést tudjunk tartani ezekkel a legmodernebb edzési tematikákkal. A Testnevelési Egyetemmel is van együttműködési megállapodásunk, amely többek között azt is szolgálja, hogy közös odafigyeléssel dolgozzunk azon, hogy minél felkészültebb edzők kerüljenek a pályákra. 

– Jelenleg hány olyan edzője van a magyar teniszsportnak, aki a világ bármely pontján megállná a helyét?
– Egyes személyek megnevezése helyett inkább műhelyekről szólnék. Minimum tizenöt-húsz olyan klubunk működik országszerte, ahol olyan szintű minőségi munka folyik, amelyekre büszkék lehetünk és nyugodtan támaszkodhatunk rájuk a jövőt illetően is. 

– Tekintsünk kicsit előre: melyek azok a szövetség előtt álló feladatok, amelyek megoldását a következő egy évben különösen fontosnak tartja? 
– Minden szempontból prioritást élvez az a sokrétű munka, amelyet a tíz év alatti korosztállyal elkezdtünk. 

A legfontosabb feladat, hogy bővítsük a nyolc-tíz évesek bázisát és azon belül is azokra különös odafigyeléssel fókuszáljunk azokra, akik versenyezni is akarnak, mert bármilyen furcsa, egyre kevesebben vállalják az érdemi erőpróbákat. A szabadidősport nagyon fontos számunkra, támogatjuk is a sportág ilyen jellegű népszerűsítését, de versenyszakmai szempontból leginkább az utánpótlás-nevelés a kulcskérdés. A felnövekvő generációk eredményességétől ugyanis jelentős mértékben függ a magyar teniszsport versenyképessége, helyének megtartása a hazai sportágak közötti versengésben éppen úgy, mint a nemzetközi mezőnyökben. 

Ami pedig az átlátható, rendezett és nyugodt keretek között zajló napi működést, a gazdálkodás folyamatosságának biztosítását illeti – ez elsősorban az én feladatom. Bár a 2026-os esztendővel kapcsolatosan meglehetősen sok a bizonytalansági tényező, mi abban bízunk, hogy a pénzügyi források és a szakmai lehetőségek továbbra is biztosítottak lesznek, a Magyar Teniszszövetség pedig közmegelégedésre tud majd működni.