Mi a magyar tenisz jelenlegi legnagyobb kihívása? A főtitkár válaszolt

A Schmitt család három leánya – Alexa, Petra és Gréta – már a hetvenes években hatalmas népszerűségre tett szert az egy évtizeden át sugárzott televíziós produkció révén, amelyben édesanyjukkal – az 1964-es, tokiói olimpián felemáskorláton ezüstérmet szerzett tornásznővel, Makray Katalinnal – missziós cselekedetet hajtottak végre: folyamatosan a fotelok és kanapék átmeneti elhagyására szólították fel a nézőket. Közben édesapjuk, Schmitt Pál kétszer is – 1968-ban és 1972-ben – szerepelt az olimpiai bajnok magyar párbajtőr-válogatottban, így neki nem volt szüksége tornára, hiszen egészen 1976-ig tagja volt a csapatnak, utána pedig teniszben is rendszeresen versenyzett. A tévétornának azután egyszer csak vége lett, a három lány pedig aktívan és jól is teniszezett. A középső, Petra továbbra is szorosan kötődik a játékhoz.

Schmitt Petra egy éve lett a Magyar Tenisz-szövetség főtitkára

Schmitt Petra vegyespárosban felnőtt magyar bajnoki címeket szerzett, 1988-ban a hazai felnőtt női ranglista élén végzett, majd 1989-ben és 1990-ben a legrangosabb női tenisz csapatversenyen, a FED-kupán képviselte Magyarországot. Ezután az élet különböző területein tette próbára önmagát, és eljutott odáig, hogy 2024 novemberében megválasztották a Magyar Teniszszövetség főtitkárává. Az első év letelte ürügyén kerestük fel a főtitkár asszonyt. 

Schmitt Petra, Babos Tímea és Bardóczky Kornél (Fotó: Nemzeti Sport/Czinege Melinda)

Schmitt Petra Kalifornián és Londonon át jutott el a magyar szövetségig

– Miként került ebbe a feladatkörbe a szövetségben, ahol az elmúlt években komoly pénzügyi nehézségek által kísérve viharos események követték egymást? 
– Mivel a teniszben elég magas szintig eljutottam, így elmondhatom, hogy a sportágból jöttem. A rendszerváltás idején megindult külföldi tanulási lehetőséget kihasználva, ösztöndíjasként kerültem ki Los Angelesbe, ahol a Dél-kaliforniai Egyetemen üzleti tanulmányok szakon szereztem diplomát. Több multinacionális cégnél dolgoztam, majd MBA-mesterdiplomát szereztem Spanyolországban, miközben folyamatosan szerettem volna visszakanyarodni a sportélethez. Londonban kaptam egy testreszabott állást, ahol három éven keresztül sportmarketinggel foglalkoztam a neves Octagon cégnél. Ettől kezdve két évtizeden át elsősorban nagy nemzetközi sportversenyek szervezésében működtem közre. 

– Mik voltak a kiemelt feladatai? 
– Elsősorban az időben legközelebb álló, 2022-es vizes vb-t és a 2023-as atlétikai világbajnokságot említeném. Utóbbi alkalommal én voltam a fenntarthatósági program felelőse, ami egy komoly és összetett tevékenységet jelentett. Ugyancsak maradandó élményt nyújtott, amikor a 2008 és 2015 közötti időszakban a Taróczy Balázs által szervezett Tennis Classics budapesti vendégjátékainak előkészületeiben komoly részfeladatokat vállalhattam. Az atlétikai vébét követően érlelődött meg bennem, hogy készen vagyok egy olyan nagy és összetett feladat ellátására, mint amit a teniszezők szövetségének főtitkári feladatköre megkíván. Az erre a tisztségre kiírt pályázatra végül több mint harmincan jelentkeztek. Úgy tudom, a zsűri tíz pályázót hallgatott meg érdemben, a következő körben négyen maradtunk, s végül mellettem döntöttek. 

– Feltehetően komoly harci kedvre volt szüksége, hogy belevágjon ebbe a sokrétű munkába. 
– Azzal a konkrét elhatározással indultam neki, hogy egyértelműen lezárjuk a mögöttünk hagyott viharos időszakot. A belépésemkor működő elnökség előtt már világos volt, hogy ennek a nehézségekkel teli, konszolidációs folyamatnak vége lesz, jelen időben már inkább csak a befejező gereblyézések, elboronálások zajlanak. Az előző, négyéves időszak vezetése nagyon komoly munkát végzett, aminek eredményeként engem már rendezett viszonyok vártak. A legfőbb szempontnak azt tartom, hogy a szövetség napi munkájában és gazdálkodásában olyan rend legyen, amely egy világosan tervezhető fő irányt mutat mindenkinek. A célom az, hogy a rendkívül sokrétű tenisztársadalom valamennyi rétegével legyen személyes kontaktusom. Egy olyan nyitott kapcsolatrendszert kívánok működtetni, amelyben minden érdemi tapasztalat, kérés, öröm és bánat eljut hozzám. Azon vagyok, hogy a még meglévő ügyek mielőbbi lezárásával odáig jussunk, hogy előre tekinthessünk és elkezdhessünk építkezni. Sokat jelent a tény, hogy jelenleg egyéniben öt játékosunk is van a világranglista top 100-as mezőnyében vagy annak közelében, női párosban pedig még előkelőbb helyen, a top 30-ban van két versenyzőnk. Ez országunk alapvető helyzetét és lehetőségeinket figyelembe véve igen nagy dolog. Példaképek bőven vannak előttünk. Maradjunk csak a cseheknél vagy a szlovákoknál, ahol a rendkívül gazdag tradíciók mellett olyan kiérlelt tenisziskola-rendszer működik, amivel nemigen tudunk versenyezni. 

Az utánpótlás jelenti a magyar teniszsport problémáját

– Milyen alapokkal rendelkezik a magyar tenisz, mire lehet építkezni? 
– Háromszáz tagszervezetünk van, közülük százötven és kétszáz közötti azoknak a száma, ahol komolyabb szakmai munka folyik. Évente sokezer játékengedélyt váltanak ki, de rendszeresen csak mintegy másfél ezren versenyeznek. 

– A sportmarketinges tapasztalataira hagyatkozva hogy látja, mely feladatok megoldását lehet reális célokként megjelölni és melyek azok a vágyak, amelyek inkább csak a távolabb jövő reményei közé tartozhatnak? 
– Alapvető határokat húznak a terveinknek a rendelkezésünkre álló pénzügyi eszközök. Működésünk legfontosabb pillére az állami támogatás, amely az éves keretösszegnek a túlnyomó százalékát teszi ki. A Nemzetközi Tenisz Szövetség által nekünk biztosított, nemzetközi junior versenyek számát maximálisan ki tudjuk használni olyan tornák megrendezésével, amelyek a mi legjobb utánpótlás korosztályú teniszezőink szakmai fejlődését leginkább biztosítani tudják. Ez egy alapvetően fontos és nagyon pozitív dolog a szövetségnek. 

Ahol nagy lemaradásban vagyunk, az a kicsik, az utánpótlás kiválasztása. A tenisz alapvetően olyan nagy anyagi terhet ró a családokra, amit nagyon kevesen tudnak vállalni. Ráadásul a tao-sportágak elszívó hatása miatt egyre kisebb a merítési lehetőségünk. Szövetségünk a nehéz feltételek között is megpróbálja megtalálni és elérni a még fellelhető és leköthető fiatalokat a tíz év alatti tehetségkutatók szervezésével. Ez azért is fontos, hogy a tehetségeket mielőbb bekapcsoljuk a korosztályos versenyek rendszerébe, mert ha ez csak később történik meg, addigra már túl nagy technikai és taktikai hátrányba kerülnének a nemzetközi mezőnyben.

– Az utánpótlás alaphelyzete tehát nem a legjobb. Beszéljünk örvendetesebb dolgokról! 
– A legjobb egyéni játékosaink kiváló szereplése a legnagyobb tornákon és az előkelő világranglista-helyezéseik nagyon sokat jelentenek a magyar teniszsportnak. Mellettük nem szabad elfelejteni Babos Tímeát és Stollár Fannyt sem, akik párosban nagyszerűen teljesítenek. Vannak olyan, húszas éveik elején járó reménységeink is, akik odaérhetnek a kiemelt versenyzőink közelébe, miként az U16-os korosztályban is vannak fiataljaink, akikben benne van a komoly eredmények lehetősége. 

– Mit próbálnak tesznek azért, hogy a fiatal edzőjelöltek közül minél többen készen legyenek a valóban igényes edzői hivatás vállalására? 
– Szövetségi szinten a hosszú ideje kiváló munkát végző Papp Sándor kezében van az edző- és továbbképzés témája. Az elmúlt években a szövetség részéről prioritást élvez, hogy a nemzetközi szövetség edzőképzésének tematikájával kompatibilis rendszert működtessünk. Ezeket az anyagokat átvesszük, lefordítjuk, ezekről képzéseket és konzultációkat tartunk azért, hogy valóban lépést tudjunk tartani ezekkel a legmodernebb edzési tematikákkal. A Testnevelési Egyetemmel is van együttműködési megállapodásunk, amely többek között azt is szolgálja, hogy közös odafigyeléssel dolgozzunk azon, hogy minél felkészültebb edzők kerüljenek a pályákra. 

– Jelenleg hány olyan edzője van a magyar teniszsportnak, aki a világ bármely pontján megállná a helyét?
– Egyes személyek megnevezése helyett inkább műhelyekről szólnék. Minimum tizenöt-húsz olyan klubunk működik országszerte, ahol olyan szintű minőségi munka folyik, amelyekre büszkék lehetünk és nyugodtan támaszkodhatunk rájuk a jövőt illetően is. 

– Tekintsünk kicsit előre: melyek azok a szövetség előtt álló feladatok, amelyek megoldását a következő egy évben különösen fontosnak tartja? 
– Minden szempontból prioritást élvez az a sokrétű munka, amelyet a tíz év alatti korosztállyal elkezdtünk. 

A legfontosabb feladat, hogy bővítsük a nyolc-tíz évesek bázisát és azon belül is azokra különös odafigyeléssel fókuszáljunk azokra, akik versenyezni is akarnak, mert bármilyen furcsa, egyre kevesebben vállalják az érdemi erőpróbákat. A szabadidősport nagyon fontos számunkra, támogatjuk is a sportág ilyen jellegű népszerűsítését, de versenyszakmai szempontból leginkább az utánpótlás-nevelés a kulcskérdés. A felnövekvő generációk eredményességétől ugyanis jelentős mértékben függ a magyar teniszsport versenyképessége, helyének megtartása a hazai sportágak közötti versengésben éppen úgy, mint a nemzetközi mezőnyökben. 

Ami pedig az átlátható, rendezett és nyugodt keretek között zajló napi működést, a gazdálkodás folyamatosságának biztosítását illeti – ez elsősorban az én feladatom. Bár a 2026-os esztendővel kapcsolatosan meglehetősen sok a bizonytalansági tényező, mi abban bízunk, hogy a pénzügyi források és a szakmai lehetőségek továbbra is biztosítottak lesznek, a Magyar Teniszszövetség pedig közmegelégedésre tud majd működni.