A brit kormányfő szerint a szombat hajnalban elért uniós költségvetési alkuval sikerült megvédeni Nagy-Britanniának a kelet-európai új tagállamokhoz fűződő érdekeit, szombati brit sajtóvélemények szerint azonban éppen London és az új EU-tagok szövetsége sínylette meg a vitát. A kormányfő kijelentette: ha a brit konzervatívokra hallgatott volna, és egyetlen fillért sem lett volna hajlandó áldozni (az új tagok fejlesztésére), az romba döntötte volna „az új európai országokkal„ kiépített teljes kapcsolatrendszert, és mérhetetlen kárt okozott volna a brit nemzeti érdekeknek.
A szombati The Daily Telegraph kommentárja szerint azonban az EU-költségvetés körüli veszekedés legnagyobb ára valószínűleg éppen az új tagállamok és Nagy-Britannia barátságának megtörése. A legnagyobb brit konzervatív napilap szerint még néhány hete is London volt az EU-bővítés bajnoka, (a nagy uniós gazdaságok közül) egyedül Nagy-Britannia nyitotta meg munkapiacát „a lengyel vízvezetékszerelők és a lett építőmunkások előtt”, a posztkommunista vezetők „blairistának„ nevezték el magukat és „angolszász” gazdasági reformokat hirdettek. Amikor azonban a brit kormány vagy 10 milliárd fontot el akart venni a luxemburgi EU-elnökség által az új tagoknak szánt fejlesztési pénzekből, és a megtakarítás oroszlánrészét magának ítélte oda, a nyilvános reakció egyöntetűen dühödt volt – olvasható a hirado.hu-n.
London büntetése már csütörtökön megérkezett, amikor a lengyel és a francia külügyminiszter közös levele (amely a Financial Timesban jelent meg) a költségvetési terv elleni új lengyel-francia tengely megjelenését vetítette előre – áll a The Daily telegraph elemzésében. A lap szerint ha ez a tengely „tizenkét óránál tovább kitartott volna„, azzal kiteljesedett volna Blair megaláztatása.
Nagy-Britannia szerencséje, hogy Franciaország a jelek szerint elfelejtette újdonsült keleti szövetségeseit, amint Jacques Chirac elnök a brit visszatérítés lefaragására és a francia parasztok védelmére összpontosította figyelmét, és a „régi Európa szokásos nagyvadjaival” ült le kétoldalú megbeszélésekre – írta a tekintélyes brit napilap a hirado.hu szerint.
Tony Blair a BBC-nek adott szombati interjúban alig burkolt elégedettséggel szólt arról, hogy ezúttal nem az előző német kancellár, Gerhard Schröder, hanem utódja, Angela Merkel képviselte Berlint a brüsszeli csúcson. Arra a kérdésre, hogy milyen különbséget észlelt, a brit kormányfő azt mondta: nem akarna ilyen összehasonlítást tenni, de Merkellel „rendkívül konstruktív módon„ tudott együttműködni, és az új német kancellár fontos szerepet játszott annak egyértelművé tételében is, hogy miért van szükség reformokra a jövőben.
A szombati The Daily Telegraph szerint valójában már a csúcs előtt mindenki Angela Merkelt tartotta egyedül képesnek arra, hogy áthidalja a szakadékot Blair és Chirac között. Keletnémet gyökerei folytán ugyancsak őt tartották egyedül alkalmasnak arra, hogy megmondja „a vad nacionalista” lengyel miniszterelnöknek, Kazimierz Marcinkiewicznek: fogadja el az egyezséget most, és ne húzza el a dolgot még több pénz reményében a jövő évig – áll a patinás konzervatív brit napilap szombati elemzésében.
A lapkommentár szerint sok delegáció mélységes megkönnyebbüléssel fogadta, hogy „a Chirac-Schröder páros fellépései„ véget értek. Végül Merkel törte meg a jeget kiadásnövelő javaslatával; ha Chirac tette volna ugyanezt, azt Blair nem tudta volna elfogadni, mert az túl megalázó lett volna – áll a The Daily Telegraph szombati elemzésében.
A német sajtó elégedetten ír a brüsszeli kompromisszumról
A németek elégedettnek mutatkoznak a brüsszeli kompromisszummal. Úgy mondják, hogy Blair brit miniszterelnök meggyőzésében kulcsszerepet játszott Angela Merkel. A német kancellár asszony kétségtelenül, és talán egyedüliként tudott, Németország sajátságos helyzetéből következően azonosulni mind a kisebb és újonnan csatlakozott tagállamok, mind az erősebb, a nettó befizetők és az agrárkérdésekben rugalmasságot gyakorló országok érdekeivel.
Németország aránylag továbbra is a legnagyobb befizető marad, de az éjszaka megszületett kompromisszum szerint egymilliárd eurót nyer évente a Blair-féle eredeti költségvetési elképzelésekhez képest. Ez önmagában véve siker. A másik, hogy a kelet-német területek fejlesztésére negyed milliárd euróval több jut évente, mint a korábbi terv azt előírta. Ráadásul ezt a pénzt a korábbiakhoz képest rugalmasabban kezelhetik a keleti német tartományok, amelyek helyzete máskülönben a kelet-európaiakéhoz hasonlítható.
A német kormányfő ugyanakkor eleve megértette, és ha nem is hangosan, de képviselte Tony Blair véleményét, miszerint abszurdum, hogy az európai lakosság csekélyke hányadát foglalkoztató, globálisan nem igazán versenyképes mezőgazdaság támogatására költsék az Unió költségvetésének tetemes hányadát – írja a Magyar Rádió.

Itt van Orbán Viktor és a BYD vezérének legújabb bejelentése – élőben az Origón