Ki hinné, hogy szinte még a napokban, 2005. november 20-án ünepelte hetvenedik születésnapját Makovecz Imre, a szerves építészet örökífjú, energikus, világhírű képviselője.
Az olasz Paolo Porthogesi, akit korábban az organikus irányzat nagymesterének tartottak, úgy nyilatkozott a piliscsabai Pázmány Páter Katolikus Egyetem mágikus építészeti központja, a Stephaneum láttán, hogy Makovecz Imre nem csak megelőzte, hanem szabályosan lepipálta az irányzat nyugat-európai képviselőit. A többek között Ybl Miklós-, Kossuth-, Magyar Örökség-díjjal, Corvin Lánccal, a Francia Építészeti Akadémia Aranyérmével kitüntetett alkotó, a velencei Cápa vendéglő, a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának, a piliscsabai Stephaneumnak, a Kecske utcai Művészeti Akadémiának, a makói színháznak, az egri uszodának teremtője teljes mellszélességgel vállalja, sőt, erkölcsi kötelességének tartja a magyarság jövőjéért folytatott közéleti tevékenységet.
A hetven éves mester 1954-1959-ig, a magyar történelem legsötétebb, szellemileg is legingerszegényebb korszakában végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet. Intellektuális értelemben tökéletesen elzárták őket a nagyvilágból érkező információktól. Másodévesként éppen túl volt a zsdánovi szocialista realizmus korszakán, amikor fogékony évfolyamtársaival együtt megismerkedett a hiteles építészeti irodalommal. Szerencséjükre a műegyetem dokumentációs irodájában dolgozott egy nagyszerű asszony, akinek joga volt nyugaton élő építészek írásait, nyugati folyóiratokban megjelent publikációit lefordítani, s kéziratként tárolni, hogy kizárólag a kiemelt káderek és a tanszékvezetők megismerhessék az igazi szakmát is. Az említett kedves hölgy behunyta a fél szemét, s a fiatalok élvezték a tiltott gyümölcsöt. Mindez egy mai egyetemista számára hihetetlennek tűnhet, de akkor televízió nem volt még, folyóiratokon keresztül Makoveczék nem juthattak hiteles információkhoz, mert azokat nem engedték be a szocialista Magyarországra. Önmagában is abszurd, hogy az építészek akkori legifjabb nemzedéke elvben azért járt egyetemre, hogy megtanulja a szakmát, de csak informális úton képezhette magát. Így ismerte meg a mester mások mellett Frank Lloyd Wright eszméit, amelyek megfogalmazták az organikus, magyarul szerves építészet lényegét. Wright, ez az 1889-ben született, 1959-ben elhunyt amerikai alkotóegyéniség a modern építészet egyik legnagyobb alakja, az organikus, szerves szemlélet etalonjaként hozta létre a tokiói Hotel Imperialt, a pennsylvaniai Vízesésházat, a Guggenheim Múzeumot és számos, a természetes környezettel összhangban álló nevezetes épületet. Épített életművével egyenértékű az a korszakos szakirodalmi munkásság, amely az ifjú Makovecz Imrét a szerves építészet hívévé tette.
A szerves építészet – Makovecz Imre szavaival élve – az Isten által teremtett földi világgal tökéletesen harmonizáló mikro- és makrokörnyezeteket kíván létrehozni. Ennek érdekében az ősi tradícióból, a nemzeti hagyományokból merítkezik, amelyek ráébresztik az embert égi származására. A növényeket, az állatokat, a földet, az eget, természetes környezetünknek minden elemét úgy közelíti hozzánk, hogy emlékeztessen bennünket az aranykorra, amelyben az ember még Istennel beszélgetett. Másrészt hitet és erőt ad nekünk ahhoz, hogy fölvegyük a versenyt a halállal. A szerves stílus és szemlélet, amely a természettel is harmonizál, az embert isteni eredetére is emlékezteti, egy szűk, de agresszív ellendrukker csoport áskálódásaiba ütközik. A szerves építészetet ma már Makovecz Imrén kívül sokan mások is gyakorolják Magyarországon, hiszen létezik a Kós Károly egyesülés huszonkilenc cége. Makovecz Imre könyveinek és az organikus világszemléletnek sikerét magyarázza, hogy az emberek jobb énjéhez közelebb állnak, mint a high tech emberidegen konstrukciói, a Kálvin tér, vagy az újabb pesti irodaházak, a különféle multiplexek és társaik. Makovecz Imre tisztában van azzal, hogy a globalizált világ kis létszámú, de jól szervezett új internacionalistái azért tekintik engesztelhetetlen ellenségüknek a szerves építészetet, mert fölébreszti a Teremtő képmását hordozó ember méltóságérzetét. E szemlélet hazai képviselői kirekesztő magatartásukkal arra kényszerítik a mestert, hogy tudomást se vegyen róluk, amióta megjelent Magyarországon is egy építészeti útikönyv. Ez a műfaj a világ összes országában elterjedt, ismérvei közé tartozik, hogy az objektív, szenvtelen kamera látószögéből, mindenféle pro, vagy kontra értékítélet nélkül írja le az adott országban található jellegzetes építészeti irányzatokat és épületeket. A hazai útikönyv, amelyet Oktogon Kiadó adott ki és Klein Rudolf írt hozzá előszót, mintegy huszonöt oldalon át Makovecz Imre csepülésével foglalkozik. Miközben a világ minden táján nyilvánvaló a high tech kudarca. Képviselői viszont rendkívüli színvonalú anyagi támogatást élveznek, ami megnyújtja a szervetlen világszemlélet haldoklásának időtartamát.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
