Nádas Péter: A rideg valóságban ez úgy néz ki, hogy aki meg akarja újítani a magyar prózát, az biztosan nem fogja megújítani. Aki meg akarja újítani az irodalmat, programverseket, tézisregényeket ír, amelyek az adott esetben termékenyítően hatnak az irodalomra, s gyorsan felszívódnak. Az írói pálya kockázata, hogy az ember vagy a közelébe kerül valaminek, vagy nem. Ezek nem nagy dolgok, és semmi közük a mérnöki felfedezésekhez. Van, aki egész életén át keres valamit, de sosem találja meg. Én úgy érzem, hogy öntudatlanul és elég tudatlanul a közelébe kerültem valaminek, és a közelében is akartam maradni évtizedeken keresztül. Fárasztó volt. De nem tudom megmondani, hogyan néz ki ez kívülről, a kollégák dolga, hogy megmondják.
(Magyar Hírlap, 2005. december 24.)
Idős űrhajósok: az asztronautikában nem csak a húszéveseké a világ
