A német hírszerzés segítette az amerikaiakat Irak ellen?

A német politizáló értelmiségieket antifasizmusuk és németellenességük miatt nem érdekli a német identitás – erről folyik több médiumban vita Németországban. A svájci Blick elképzelhetőnek tartja, hogy az elfogott egyiptomi fax ügye az USA dolgát nehezítő tudatos akció volt. A német sajtó beszámolói szerint a hírszerzés segítette az amerikaiak Irak elleni hadműveleteit, megsértve ezzel az ország hivatalos álláspontját.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilap Thea Dorn Mennyire veszélyes a német állam? című cikkében foglalkozik a németországi baloldali értelmiség előítéleteivel.

A politikai-értelmiségi nyilvánosság aggódik Németországban. Miért? Mert ez év elejétől Baden-Württemberg tartomány bevezetett egy 30 kérdésből álló katalógust, mely az állampolgárság megadásáról dönteni hivatott hivatalnokokat segíti. Ebben megkérdezik az állampolgárságért folyamodótól, hogy haladásnak tartja-e, ha a férfiak és nők egyenlőségét törvény garantálja. Elfogadhatónak tartja-e, ha valaki bezárja a lányát –megakadályozandó, hogy gyermeke a nyilvánosság előtt „megszégyenítse”? Elfogadhatónak tartja-e a vallás bírálatát? Mit tart arról az állításról, hogy a zsidók felelősek a föld minden bajáért? Minden egyesületnek joga van, hogy alaposabban odafigyeljen azoknak a világnézetére, akik taggá kívánnak nála válni – miért ne tehetné meg ezt egy állam?

A politikus-értelmiségi ( a cikk szerzője így emlegeti az író Peter Schneidert – K.L.) megismétli: egy ilyen katalógus botrányos, mert diszkriminálja a muzulmánokat. Gúnyos utalásai, miszerint hasonló kérdéseket kell a német átlagember elé tenni és megfigyelni, miféle alkotmányellenes gondolatok kerülnek napvilágra, félrevezetőek. Igaz, van elég nőgyűlölő, homofób, antiszemita német. De az egyenlőség elvének perverz értelmezése ebből arra következtetni, hogy a német állam köteles minden nőgyűlölőnek, homofóbnak, antiszemitának az állampolgárságot megadni.

A közszolgálati ARD csatornán, a „Címek, elméletek, temperamentum” nevű műsor múlt vasárnapi adásában „Demokrácia-ellenőrzés muzulmánoknak: Ki lehet nálunk német?” cím alatt vitatták meg a témát. A műsorban megszólalt Basszam Tibi, politológus és iszlámkutató , Peter Schneider, az író , Serap Cileli, a nőügyi aktivista , akit családja kétszer is házasságra kényszerített, és Seyran Atesaz ügyvédnő, aki segíti a nők válását a kényszerházasságukból. A két nővel vitatkozva – akik támogatják a stuttgarti kormány kezdeményezését – Schneider úgy fogalmazott a beszélgetésben az 1969 óta ott élő Seyran Ates „túl kevéssé ismeri Németérszágot.”

Nehezen lehet kikerülni a gyanút, hogy a német politizáló értelmiségi inkább az örök antifasizmustól, antitotalitarizmustól, németellenességtől izzik, minthogy a kor valódi kérdéseivel foglalkozzon. Ahelyett, hogy a német identitásról és az államfelfogásról gondolkodna a 2006-os esztendőben, az az abszurd kép keletkezik, mintha hisztérikus török nők, akik nem tudják igazán, milyen veszélyes a német állam, belekergetnék az országot a következő totalitarizmusba.

Mindeddig azonban „csak” muzulmán asszonyokat gyilkoltak Németországban a megsértett „becsület” miatt. Mi történik akkor, ha az első német írót gyilkolják meg a „muzulmán becsület” nevében? Ugyanakkor melyik német író rendelkezik Theo van Gogh bátorságával? – kérdezi írása végén Thea Dorn.

Blick (blick.ch)

A svájci bulvárlap Regli gyanúja és a második eljárás című tudósításában ismerteti az „elfogott” egyiptomi faxszal kapcsolatos újabb történéseket.

Időközben nyilatkozott az egykori titkosszolgálati főnök, Peter Regli is az ügyről. Ő egyértelműen politikai szándékot feltételez a fax- botrány mögött: „Lehetséges, hogy ez egy célzott akció volt abban a reményben, hogy egyik vagy másik fél a faxot publikálni fogja, s ezzel még inkább meg lehet nehezíteni az amerikaiak dolgát” – nyilatkozta Regli. Szerinte ugyanis meglepő, hogy a faxot nem kódolták, amit amúgy fontos esetekben meg szoktak tenni.
Regli kifejezte reményét, hogy azt a személyt, aki a titkot kiszivárogtatta, megtalálják és megbüntetik. Tettesekként csak a hírszerzés emberei jöhetnek szóba. „A kormányzati igazgatás nagy, a lyuk bárhol lehet” – nyilatkozta Regli.

Die Tagesschau (tagesschau.de)

A német közszolgálati televízió hírműsora A BND az iraki háború segítője? címmel tudósított arról, hogy egyes információk szerint a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) támogatta az amerikai csapatokat a második Öböl-háborúban. A ma este adásba kerülő műsor valószínűleg a „legtöbb, mi adható” a Washingtonba készülő német kancellárasszonynak.

A BND az ARD Panorama című magazinja, valamint a Süddeutsche Zeitung információi szerint aktívan támogatta az iraki háborúban az Egyesült Államokat. Eszerint hírszerzési adatokkal segítette az amerikai haderőt, például a bombázási cél kiválasztásban. Két BND ügynök a háború alatt is az iraki fővárosban maradt, erősítette meg az adásban az információt a szolgálat szóvivője. Úgy tudni, az egyikük tevékenységéért még amerikai katonai kitüntetésben is részesült.

Amint arról a Panorama az ARD honlapján beszámol, az ügynökök az amerikai katonai hírszerzés, a Defense Intelligence Agency (DIA) felkérésére 2003. április 7-én megtekintették azt az épületet, ahol az Egyesült Államok hadereje akkor Szaddám Husszeint feltételezte. Nem sokkal később az amerikai légierő csapást mért az épületre, és két háztömböt megsemmisített. A támadás során legalább tizenkét embert meghalt.

A Panorama forrásként az amerikai hadügyminisztérium egyik munkatársára hivatkozott. Nyilatkozata szerint a BND ügynökei „közvetlenül támogatták” őket és „információkkal segítették a megtámadandó célok kiválasztását.” Ezen a napon is rendkívül fontos volt a munkájuk. A BND megerősítette a Panorama által közölteket, miszerint két ügynökük valóban Irakban tartózkodott a háború idején, de vitatták, hogy valóban segítették volna a légicsapások céljainak kiválasztását. A BND változata szerint csak olyan híreket továbbítottak, melyek segítették, hogy egyes épületeket megóvjanak a támadásoktól.

A Pentagon munkatársa arról számolt be, hogy a DIA és a BND megállapodását 2002. decemberében kötötték meg. Hírszerzési körökből a Süddeutsche Zeitung úgy értesült, hogy az együttműködési döntés az amerikaiakkal a vörös-zöld koalíció világos „politikai elhatározása” volt. A nyilvánosság előtt Gerhard Schröder állandóan azt hangoztatta, hogy elutasítja az iraki háborút, ezért nem vesz részt benne.

Egy magas rangú német hírszerző úgy fogalmazott, hogy a BND vezetése – miután egyeztetett a kancellári hivatallal –, úgy határozott, folytatja az együttműködést az Egyesült Államokkal az iraki háborúi alatt is: „Ez nem egy osztályvezető döntése volt.” A kancellári hivatalt abban az időben a mai külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier vezette. A kérdéses bombázás idején ő felügyelte a BND-t is. A Panorama kérdéseire a miniszter azzal az indoklással nem válaszolt, hogy az illetékes parlamenti grémiumokat kívánja előbb tájékoztatni.

Az ellenzéki FDP-frakció belpolitikai szóvivője, Max Stadler úgy fogalmazott a Süddeutsche Zeitungban: amennyiben az információk beigazolódnak, akkor az olyan óriási botrány, mely teljes kivizsgálásért kiált. Egy vizsgálóbizottság létrehozása ebben az esetben megkerülhetetlen lenne.

„Ez az iraki háborúra kimondott német nem eklatáns megsértése lenne” – nyilatkozta a kihelyezett frakció-ülés szünetében, Wörlitzben a pártelnök, Claudia Roth. „A titkosítás minden formáját azonnal fel kell oldani” – fogalmazott a zöldek politikus-asszonya.