Csontos János: Pulitzerek

Csontos János: Ami az igazán paradox ebben, az az, hogy épp azok hajlamosak élni e végtelenül provinciális megoldással, akik a pulitzerezéssel világpolgári mivoltukat igyekeznek hangsúlyozni. Írogató emberként ezt a jellembéli gyengeséget messzemenően értem és megértem. Itt vagyunk bezárva egy viszonylag izolált nyelvbe és kultúrába, az anglofón és amerikomán globalizmus szemszögéből reménytelenül a periférián, s a „központi” műfajokban még legjobbjaink sem rúghatnak labdába. A kisebbségi érzést a globális világrend kiirthatatlanul belénk táplálta: hirtelen minden átmenet nélkül elfeledtük a liberális kiskátét, hogy a kicsi meg az idegen szép – mi nagyok és otthonosak akarunk lenni, ha belepusztulunk is. Lám, Pulitzer Jóskának is sikerült – igaz, neki ehhez el kellett mennie innen, itthagyva csapot-papot, no meg a puszta emlékét.

(Magyar Nemzet, 2006. január 5.)