Főiskolai tanulmányait féltette, ezért lett ügynök

Szabó István eddigi nyilatkozataival ellentétben a Magyar Televízió tegnap esti műsorában azt mondta, magát mentette, amikor aláírta a beszervezéséről szóló papírt, és ügynökként éveken át jelentett évfolyamtársairól. A filmrendező korábban azt mondta, egy forradalmár életét mentette meg az állambiztonsági munkával, amelyet élete legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének nevezett. • Rokonok, haverok, vamzerek – jegyzet

Szabó István nem hiszi, hogy ártott volna bárkinek, de saját magát menteni akarta, amikor 19 évesen aláírta a beszervezéséről szóló papírt, és ügynökként több éven át jelentett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról. A filmrendező a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorban beszélt erről, ahol korábbi nyilatkozataival ellentétben már úgy fogalmazott: nem igaz, hogy büszke lenne a cselekedetére, mint mondta „nagyon sokáig úgy gondolta, hogy erre büszke„. Szabó úgy fogalmazott: bárki bármit mond, akkor, 1957-ben nem tehetett mást, alá kellett írnia. (Bár azt ő is elismerte, tudomása szerint társai – akikkel együtt három napon keresztül hallgatták ki a forradalom után – nem tették ezt meg.)

Szabó István a Népszabadságnak korábban azt mondta, megmentette egy forradalmár életét az állambiztonsági munkával, amelyet élete legbátrabb, legvakmerőbb cselekedetének nevezett. A napilap szombati számában már megnevezte, hogy Gábor Pál nevű évfolyamtársáról volt szó. (Eörsi László történész azt állítja: akit Szabó István Gábor Pálnak vélt a korabeli dokumentumfilmben, az valójában a 21 éves Marsányi László műanyag-feldolgozó, a Hársfa utcai felkelőcsoport rajparancsnoka. Ebből a felkelőcsoportból egyébként később többen is bíróság elé kerültek. 1958. szeptember 4-én, illetve november 25-én a nyolc vádlottból hetet halálra ítéltek, és az ítéletet november 28-án végre is hajtották.)

A filmrendező a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta: ha most kellene döntenie, ismét aláírna. Állítása szerint két osztálytársával együtt letartóztatták és megzsarolták, kirúgják a főiskoláról, ha nem számol be az ott történtekről. Szabó elmondása szerint nem akarta ezt vállalni, de később barátai meggyőzték, látszólagos együttműködéssel kezükben tarthatják a róluk szóló információkat.

A vasárnap esti műsorban a filmrendező arra a kérdésre, miért nem mondta el a nyilvánosság előtt, hogy beszervezték, úgy válaszolt: nem csinált olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondta volna el. Hallgatását indokolva megismételte, hogy életre szóló esküt kötött két évfolyamtársával, hogy nem beszélnek arról, Gábor Pál fegyverrel vett részt a Köztársaság téri pártház ostromában 1956 októberében. „Ez a fantasztikus Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról, hogy nem volt semmit erről mit mesélni” – fogalmazott.

Az Oscar-díjas rendező ügynökmúltjáról az Élet és Irodalom közölt cikket a múlt héten. A hetilap azt állította: a Történeti Leváltárban található iratok bizonyítják, hogy Szabó István 1957-től 1963-ig jelentett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóiról, többek között Gábor Pálról, Bárdy Györgyről, Básti Lajosról, Gyöngyössy Imréről, Jancsó Miklósról, Kardos Ferencről, Kézdi-Kovács Zsoltról, Mécs Károlyról, Törőcsik Mariról.

Az esetet feltáró Gervai András a Nap-kelte ma reggeli adásában úgy nyilatkozott: nem vadászott tudatosan a filmrendezőre, de amikor megtalálta a róla szóló dokumentumokat, úgy érezte, újságíróként közzé kell tennie azokat. A filmkritikus arról is beszélt, utólag hibának tartja, hogy nem kérdezte meg előzetesen Szabó Istvánt, de továbbra is állítja, hogy a rendező ártott egyes embereknek.

A rendező ügynökmúltjával kapcsolatban Eörsi László történész úgy vélekedett, a Köztársaság téri eseményekben részt vevőket aligha lehetett jelentésekkel megkímélni, a hatóságok kíméletlenül jártak el a pártházat ostromlókkal. Ungváry Krisztián szerint Szabó István jelentései tele vannak másokra terhelő adatokkal. Közölte azt is, elképzelhetetlennek tartja, hogy néhány huszonéves az orránál fogva vezette a titkosrendőrséget. Rainer M. János, az 56-os Intézet igazgatója arra emlékeztet, a pártház megtámadóinak egy részét valóban felakasztották vagy börtönbe vetették, de nem mindenkit.

Közben mintegy száz értelmiségi írta alá azt az ívet, melyben Szabó István iránti tiszteletüket és szeretetüket fejezik ki, és leszögezik, „Szabó 45 éve fontos filmeket csinál nekünk, elvitte hírünket a világba, beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe.”

(Forrás: hirado.hu, Népszabadság)