Ha te nem lennél

Ha létezik az a címke, hogy művészfilm, akkor a sablonok alapján ebbe teljesen beleillik Arnaud Desplechin Ha te nem lennél című alkotása. Sokaknak már az is elég, hogy francia alkotás, amely egy férfi és egy nő vergődéséről, életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, az élet értelmének kereséséről szól, egyszóval mindenről. Ráadásul mindez 150 percben.

Kit érdekel a melankólia és a diszkrét humor? Brutálisan tragikusak és brutálisan komikusak akartunk lenni. Remélem, sikerült kicsit felráznunk a nézőket – nyilatkozta filmjéről a rendező, Arnaud Desplechin. Talán pontosan e kettősségnek köszönhető, hogy a film igazából mindenféle műfaj keveredése, nem igazán behatárolható, mi is akar lenni.

A film egy férfi és egy nő sorsát követi egy ideig nyomon, amelyek természetesen idővel összeérnek, kicsit kuszálódnak, majd annak rendje és módja szerint kioldódnak és saját útjukon szaladnak tovább. Nora Cotterelle (Emanuelle Devos) egy harminc év körüli nő, galériát vezet Párizsban, s egyedül neveli gyermekét, akinek édesapja a kisfiú születése előtt halt meg. Túl van már két házasságon, így tele van „élettapasztalattal”, keserűséggel, ám úgy tűnik, most már tényleg megtalálta a hozzá való gazdag, kimért férfit. Ugyanakkor a nő édesapja, az ismert író haldoklik, utolsó naplóját éppen hogy be tudja fejezni, amely egy könyörtelen vallomást is tartalmaz lányának. A másik szálon a nő volt szeretőjét ismerhetjük meg. Ismael Vuillard (Mathieu Amalric) egy igazi meg nem értett művészlélek karakter, brácsás, ám csoportszellem nélkül, lakásának csillárjáról egy kötél lóg hurokkal (minden csupán azért, mert tudja, bármikor megölhetné magát, de nem teszi), miközben mélyen a foteljébe süpped, dübörög a hangfal. Hamarosan – tévedésből – egy pszichiátriára kerül, ahonnan igyekszik megszökni. Elsősorban a két karaktert ismerjük meg, a hozzájuk, melléjük csapódó továbbiakról inkább csak villanásnyi képet kapunk: a nő drogos testvéréről, haldokló édesapjukról, a leendő férjéről, kisfiáról, illetve a pszichiátria vezetőjéről (Catherine Deneuve), egy öngyilkossági kísérletek miatt bezárt fiatal lányról.

Szóval szinte minden van a filmben, de leginkább keresgélés valami, valaki után, sokszor üresjáratokkal, ám idővel – az van bőven! – ráhangolódik a néző a film ritmusára. Kicsit változatosabbá teszik a filmet az időbeli ugrások, visszaemlékezések, flashbackek, ám így se árt egy jó adag türelem hozzá. A film olykor kicsit érzelgős, azért kis humor is fér bele, elsősorban Ismael karakterén keresztül. Azonban brutálisan tragikusnak és brutálisan komikusaknak nem nevezném. (Ha te nem lennél, francia, feliratos film, 150 perc. Rendezte: Arnaud Desplechin. Forgalmazza a Best Hollywood.)