Kamondi Zoltán filmrendező: Persze tudom, hogy Ön nem Szabóról akart írni, nem is a többi nevesített művész magánéletéről, akkori politikai nézeteiről, az akkori rendszerhez való hozzáállásukról, szó sincs erről, Ön egyszerűen a kor hangulatát, világát szerette volna megmutatni a kezébe került dokumentumok alapján. Hiszen Ön, kedves úr, ahogy mondja, mára már egy kutató lett. A kutató kutat, semlegesen, előítéletek nélkül, a lehető legtöbb adatot begyűjtve koncentrál kutatásának tárgyára. Mire is? Egy filmrendező osztályra. Miért ne? Van hálásabb téma, mint ismert, sőt világhírű emberek ifjúkori magánélete? Botlásaik, bornírt megjegyzéseik, meggondolatlan viselkedésük, egy korszak erkölcsi és politikai imperatívuszainak való megfelelési kényszerük, hősködésük vagy gyávaságuk, indokolt vagy indokolatlan félelmeik, karrierizmusuk, amivel saját valódi tehetségüket akarták realizálni? Mindezzel egyébként, a rendelkezésünkre álló információk szerint, vajmi keveset ártottak, és leginkább saját életüket tették pokollá. De igaza van, a téma remek, kutatásra érdemes. Mindenki oda fog rá figyelni, port fog kavarni, a cikk szerzőjéről (is) fognak beszélni. Végre.
(Népszabadság, 2006. január 30.)
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Karácsony Gergely vett egy szeméttelepet 50 milliárdért, és most panaszkodik
